Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szatmári S.: Adatok a dobrudzsai kipcsakok néprajzához

sopra köré. Az ülőalkalmatosság a sopránál a kissámli. Azért jó az, hogy kör alakú, mert nem lehet abból sértődés, hogy ki ül az asztalfőn és ki nem. Nincs asztalfő sem alsóbbrendű helyek. Régen ünnepnapokon az ételt egy nagy edényben a sopra közepére tették, és mindenki abból evett. A levest (sorba olv. sorba) is mindenki ugyanabból a hatalmas edényből kanalazta. A pilaw-ot (olv. pilau) vagy botka-t, azaz a rizsescsirkét mindenki ugyanarról a nagy sahan-ról (olv. száhán) - kör alakú hatalmas réztálca - ette stb. Ma már mindenkinek külön tányéra van, és a középre tett edényből mindenki szed magának. Amikor lakodalom van, akkor a szomszédokat is meghívják. Ezeknek nagy része keresztény, ezért az ő számukra külön főznek disznóhúst is. Ugyanígy a keresztény lakodalmakon is a muszlim (tatár, török, nogaj) ismerősök és barátok számára külön főznek olyan ételeket, amelyben nincsen disznóhús. A kazi egy hagyományos nogaj étel a Cetsan törzsnél. A ló vastagbelébe töltik a ló hasalji szalonnáját, hússal keverve és a ló vérét. Ezt megfüstölve fogyasztják. A kazi-i, magyarra fordítva talán ló-hurkának is nevezhetnénk, egy nagyon ősi pusztai eledel, a kínai nagyfaltól Dobrudzsáig ismerik és fogyasztják. A lovasnomádok egyik legkedveltebb itala a vitaminokban igen gazdag kancatej-pálinka, a kumisz, nogajul kimiz. A kumiszkészítés a kolhozosítás idején szűnt meg Dobrudzsában. A rendszerváltás után a földek visszaigénylésével ismét beindultak a magángazdaságok, és Cemal bácsi elmondása alapján megint van kumisz. Mai lakóházaikban szintén megvan a tör, azaz a tiszteleti hely, ami a jurtában lakó népeknél a bejárattal szembeni hely, az a mai tatár és nogaj házakban a társalgószobában a dívány. A küres (olv. küres) a hagyományos tatár és nogaj birkózás. Éppen Medgidiába érkezésünk előtt egy héttel ért véget a hagyományos birkózóbajnokság Mamaiában a strandon. Az altáji népeknek ez az igen ősi küzdősportja Dobrudzsában mára már csak turisztikai látványosságként létezik. Gafar Ekrem úr elmondta, hogy a birkózók derekán textilöv van (kusak olv. kusák). A jobbkéz az ellenfél övének a has oldali részét, a bal kéz a hát oldali részét fogja. Az övet nem szabad elengedni. Az ellenfelet csellel, gánccsal vagy nyers erővel a földre kell tenni. Gafar Ekrem úr bemutatott négy fogást. Az első kettő az gáncsolási mód, a tis irgak (olv. tis irgák) azaz külső horog, amikor a lábát kívülről akasztja be az én lábam mögé és úgy gáncsol el. A másik az ïç irgak (olv. is irgák) azaz belső kampó, amikor a lábát belülről akasztja be a lábamba és úgy próbál földre teperni. A harmadik fogás neve tíz (olv. tiz), azaz térd, amikor ő az egyik térdét a vele szemben levő térdem alá helyezte, és térde segítségével a feje fölé emelt