Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Tóth F.: Az apátfalviak hite

Szent könyv a kezébe, Abból sírva ríva imádkozik, Arra megy Szent Péter és Szent Pál, kérdi mér sírsz, mér rísz Szűz Anyánk, Máriánk? Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor teljes napja nem láttam szent fiamat. Ereggy a Sínai hegyekre, Ott meglátod, A zsidók típván, szaggatván, Mély gödörbe taszítván, így mondván: Anafa letelepedett, Anafa szülte ágát, Aga szülte bimbóját, Bimbója szülte virágát, Virága szülte szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte szent fiát, Kakasok szólalnak, Máriát kurjantanak Kejj föl, Mária, kejj föl! Nézd mit visznek! Viszik Krisztus Urunkat, Kínzó házba, Kínzó udvarba, Kő(j) oszlophoz kötözik Vas dárdával szurkálják, Ahol egy csepp vér elcseppent, Az angyalok cintányérba szeddik, Krisztus elé viszik, Krisztus urunk azt mindja: Aki ezt az imáccságot legalább pénteki napon elvégzi, A legkisebb körmét se hagyja vétekben, amen. (1972. dec. 3. Antal Angéla) A szocialista korszak egyházellenes harcának meglett a következménye. Pongrácz Lóránt plébános már 1964-ben azt írta a História Domusba: „Hitéletileg a falu most van a mélyponton. A szokás hordozta vallásosság megszűnőben van." És azóta 35 év telt el! A csíksomlyói búcsún részt vevő apátfalviak sírva mondják, mi is olyan vallásosak voltunk, mint a székelyek, de hol van ez már.