Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken
Ha a felhő nem tágított, hozzáfogott a Litánia égiháború ellen való könyörgéshez, amit, mint a többi imádságot, Makra Ferenc könyv nélkül is tudott már. A könyvet, vagy azt a füzetet, amelybe átmásolta a néki tetsző imákat, s amelyeken itt-ott kisebb változtatásokat tett, mert megérezte, hogy a régies fogalmazással birkóznia kell - már nem tartotta állandóan a zsebében. Imáit harangozáskor hangosan mondotta. A búcsúvezető Makra Ferenc ragadványneve énekös. Ez viszont egyértelműen a búcsúvezető tisztére utalt. Az 1960-as évek derekától kezdte a búcsúra menők szervezését Zákányszéken. A templomban gyülekeztek. Két fehér alapú - egyiken Jézus Szíve, a másikon Mária Szíve kép volt - lobogóval és a búcsúkereszttel indultak és érkeztek a közeli Bordányba, Szeged Alsóvárosba a Havibúcsúra, Petőfiszállásra (volt Ferencszállás, majd Pálosszentkút), később a tápai, a dorozsmai búcsúkra. Ezen alkalmakra is szép imákat és énekeket válogatott csokorba Makra Ferenc, olyanokat, amelyeket már a nagyszülei is ismertek. Makra Ferenc nem csak szülőhelyén szervezte a búcsús meneteket. Az 1990-es évek legelején Mórahalmon gyűjtöttem a készülő falumonográfia hitélet-anyagát. Ott hallottam először az ő nevét. Sokan emlegették őt, mint búcsúvezetöt. Elmondták, hogy egy ízben, amikor az alsóvárosi búcsúra menőket szervezte, már nagyon figyelték öt, és féltve figyelmeztették az ottani hívek, ne menjenek, mert a rendőrség úgyis szétkergeti őket. Makra Ferenc azt felelte: Nem baj, ha szétkergetnek a faluban, találkozzunk a Lázár iskolánál ismét, de a búcsúra menni kell, hiszen vár bennünket a Napbaöltözött Asszony, a Havi Boldogasszony. És úgy lett. A rendőrök felszólítására szétszéledtek, de a Zákányszék felé vezető út melletti Lázár iskolánál találkoztak, ahonnan már imákkal és énekekkel mentek és érkeztek Zákányszékre. Makra Ferenc ugyanis úgy intézte, hogy a mórahalmiakkal együtt ment Zákányszékre. A falu (Zákányszék) határában, a Kupec keresztnél találkoztak a Bordányból, illetve Rúzsáról jövő kereszttel, és innen együtt haladtak Domaszék felé. A zöldfási templomnál csatlakoztak hozzájuk a domaszékiek, a Belső- és Külső-Feketeszéliek. Ily módon a tömeggé duzzadt menetben több helység búcsúsai haladtak együtt. Általában azokat az imákat és énekeket mondták mind, amelyeket Makra Ferenc kezdett el. Néha azonban egyik-másik falu hívői a magukét is mondották, ami nem csinált hangzavart, mert csöndesen imádkoztak, énekeltek. Ezekre a búcsúutakra Makra Ferenc is vitt magával napi kosztot. Éppen úgy, mint a többiek, akik bár otthon reggeliztek, de ebédre és uzsonnára valót (kenyeret, szalonnát, kolbászt, almát, némelyek egy-egy üveg bort) tettek szatyorba, és azt kendővel kötötték a nyakukba. Alsóvárosra és Petőfiszállásra egy lovaskocsi kísérte őket, amelyre a kisgyermekek és a