Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken

IFJ. LELE JÓZSEF Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken Bálint Sándor írja (B. S.: Harang, harangozás. In: A szögedi nemzet. Szeged, 1980. 329.): „A sokszor személynek érzett, szentekről elnevezett, föl is szentelt harang a közismert középkori szólás szerint hívja az élőket, siratja a holtakat, megtöri a villámokat. (...) A pusztító égiháború, jégeső eloszlatására, messzire űzésére valamikor bent a Városban is meghúzták a harangokat. Amint mondogatták: vihar elé harangoztak. A harangozó 1723ban szövegezett hatósági esküjében ünnepélyesen kötelezte magát, hogy »háborgó fölhők alkalmatosságával mindig harangoz." Ilyen tanyai harangoknál nem volt. A harangok mellé kis bódét emeltek, mely alól húzta a kötelet a harangozó esős időben. Amíg a szőlőhegyekben fogadott csőszök, addig a tanyai iskoláknál helyenként a tanítók harangoztak, amiért ajándékot kaptak a környék tanyás gazdáitól. Ugyanő a Szegedi Szótárban - érdekes módon - külön szócikkben nem foglalkozik a viharharangozással. Szól viszont a haranglábról: szabadon álló harang számára emelt faállvány. Jelzi a harang szentelés szokását is. A szőlőhegyekről is szól: „...szőlővel betelepített homok. Kiemelkedése nincs. ... Amely részen régi szőlők vannak, azt hegynek nevezik. Az ilyen hegy, első, olykor még a 18. században élt gazdájáról, betelepítőjéről van elnevezve." (Szegedi szótár. Bp. 1957. II. 587.) Nem tudhatjuk, mi az oka annak, hogy ugyanő a hegy gazdáról és a hegy gazdaságokról nem szól. Annak ellenére sem, hogy a legidősebb tanyaiak napi szóhasználatában ma is megtalálhatóak. A szegedi tanyavilágban telepített szőlőhögyek mindegyikében volt csőszház, egyike-másikában nem is egy. A csőszház mellett keresztet, illetve viharharangot állítottak a högygazdák. Hasonlóképpen volt ez a tanyai iskoláknál is. Lakótanya udvarába csak 1950 után kerültek harangok és keresztek, amikor a högygazdaságok megszűntek, majd akkor lett véglegesen a múlté a csőszködés és a harangozás, amikor a sok kisgazdasági szőlő tőkéket kiverték (kiásták). Nemrég egy zákányszéki viharharangozásról és a közben mondott imádkozásról szóló följegyzés akadt a kezembe, amelyen boldogult Varga Ferenc domaszéki plébános és Grynaeus Tamás vallásos népéletkutatók gyűjtése olvasható. A gyűjtést Zákányszéken végezték 1975-ben „énekös" Makra Ferenc búcsúvezetőnél, aki Lengyelkápolnán (a mai Zákányszéken) született 1918-ban.