Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Mód L.: Gazdálkodás egy szentesi tanyán a XX. század közepén

„- Palántanevelés január-február-március 8 nap - Karaláb palántálás, kapálás, 2 nap szedés 5 nap - Uborka árokkészítés ültetés 4 nap - Paprikakapálás, palántálás 8 nap" A kertészkedés a tanya közelében fekvő földeken folyt. 1951-52-ben 27 négyszögölnyi, 1952-53-ban 56 négyszögölnyi területeken helyezkedtek el a melegágyak. Itt folyt a palántanevelés. A télen kiásott gödrökbe taposták be a trágyát, majd erre vékony földréteget terítettek. A magok a begyulladt trágya által termelt hőtől keltek ki. Sajnos a palánták neveléséhez szükséges gyékény- és nádtakarók, valamint az üvegablakok nem maradtak meg. Egyedüli eszköz a kerekes disznóperzselő, amivel a palánta magok kikelése előtt a gyomot irtották. A palánták helyét gondosan előkészítették. Az őszi mélyszántás után kora tavasszal nehéz, három táblás boronával egyengették el a földet. A családnak a tanya kedvező földrajzi fekvése miatt nem okozott gondot az öntözés, mivel a földek nagy része a Veker mentén terült el. Az öntözés motoros szivattyú segítségével történt. Az öntözőcsatornák kialakítására, karbantartására és az öntözővíz mellékcsatornákba jutattására szolgáló eszköz volt a motika kapa. A szerszámot kovácsolt vasból, vagy használt eke kormánylemezéből készítették. Az eszközt Szentes környékén bolgárkapának nevezték. A csapának nevezett kapát főleg paprika, karfiol és káposzta kapálásra használták. A szerszámmal csak a talaj felszínét munkálták, nehogy megsértsék a gyökérzetet. A termények szállítására, szedésére a hátikosarat használták. A termékek értékesítése teherautóval történt. 2-3 kertész összeállt, közösen béreltek kocsit. A zöldségeket főleg Komlóra, Hajdúszoboszlóra, Mezőkövesdre és Miskolcra hordták. Előadásomban vázlatszerüen, egy szentesi tanya gazdálkodási eszközeiből néhányat kiemelve, próbáltam meg bemutatni az ott folyó gazdálkodás főbb jellemvonásait. Annak ellenére, hogy a Szentes környéki zöldségtermesztés munkamenete, termelési technikája viszonylag jól feldolgozott, mégis jónéhány olyan kérdés maradt, amivel a jövőben érdemes lenne foglalkozni. Ilyen például a bolgárkertészetekre vonatkozó levéltári források feltárása, rendszerezése és elemzése. Érdekes lehet azoknak a kertészeteknek a vizsgálata is, melyeknek gyökerei a bolgárok által meghonosított művelési eljárásokban gyökereznek, de a modernizáció hatására gazdálkodásuk már lényegesen átalakult.