Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szűcs J.: A csongrádi múzeum néprajzi gyűjteménye II.

Egyetlen bútordarabot, egy ágyat emelek ki a Nagy Miklósné Jarabek Margit ajándékozta tárgyak sorából. Ezt a mostoha nagymama, Magony Julianna a két gyermektelen házassága után Tösmagi Imrével kötött harmadik házasságába is hozta. (Ennél a generációnál még egy ágy lehetett a hozomány.) Az ágy sötét barna, barokkos formájú. Az öreg ágy az öt mostohagyerek közül N. Mné, Jarabek Margit szüleihez került. Az alsókonyhába az ajtóval szemben - a szobából a konyhába kerülve másodlagos helyén - elhelyezve az idős szülők napközi pihenését szolgálta. Erről a helyről hoztuk be a gyűjtemény napjainkig legrégebbi ilyen típusú darabját. Az ajándékba kapott kubikos bandagazda hagyatékából két képet az anyai nagyszülők idős korukban csináltattak meg. A nagyapa első világháborús fényképmásolata mellé a nagymama nagylánykori képének másolatát készíttetek el Hajdú fényképésszel. Minden apró tárgyat nem veszünk sorra, de mindegyikről megállapítható, hogy évtizedek óta mindennapos használatuk ellenére is gyűjtésük időpontjában feltűnően jó állapotúak, tiszták voltak. Egy-egy darab vagy tárgycsoport több általános népi kultúrát bemutató kiállításban behelyezhetők voltak és lehetnek ezután is. Az idősen, az 1980-as évek közepén elhalt kubikos szerszámai közül már csak talicskahám (leltári száma: 87. 35. 17.) marad meg. A foglalkozáshoz kötött jellegzetes viseleti darabokból néhány került be, például a kordbársony öltöny és bakancs (leltári számuk: 87. 35. 19. és 20., 87. 35. 23.) Nagy Miklósné ingó vagyonát, szülei örökségét az átlag eladókat és ajándékozókat meghaladó tudatossággal ismeri, becsüli és így is ajánlotta fel a múzeumnak. A mindkét tárgyegyüttes a kubikos, bandagazdakisbirtokos réteget reprezentálja, csak eltérő módon. Dávid Margit hagyatéka ürügyül szolgált a család megismeréséhez, a Jarabek család hagyatéka, tárgyai közvetlenebbül összefüggnek a család anyagi-társadalmi hátterével. Előadásom eddigi része, a leltárkönyvben szereplő tárgy és a társadalom viszonyának vizsgálata kötődik a múlt század közepi hagyatéki leltárak alapján a tárgy, az ingó vagyon tételei és az elhalt tulajdonos foglalkozása, társadalmi helyzete elemzéséhez. Továbbiakban a mezővárosi népi kultúrára, még pontosabban az élő víz partján fekvő mezőváros népi kultúrájára jellemző egy-egy tárgyat emelek ki. Az egyediség gyakran több értelemben érvényes. Egyedi a darab, mert már nemigen gyűjthető belőle több, és egyedi, mert az eladó vagy ajándékozó csak ezt az egy tárgyat akarja vagy tudja eladni a múzeumnak. Az ebbe a kategóriába sorolható leltárkönyvek tételek közül elsőként az összes begyűjtött, beleltározott tárgyból a legrégebbit mutatom be. Ez a 79. 105. 1. leltári számon szereplő mestergerendából fürészelt deszkalap 1761es évszámmal. 1963-ban Esztergályos Ferenc gyűjtötte. Vitéz Esztergályos