Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: „Infanteriszt Josef Musa – 1905 Ötbeli öreg Szenvedő Harczos”, avagy egy szentesi Svejk feljegyzései a boldog békeidőkből (1905-1908)

Meglepődéssel olvashatjuk a 44-47. oldalakon egy baka naplójában a Petőfi-verseket. Vajon tudták-e katona olvasói, hogy bő fél évszázada ő is silbakolt, prófosztot faszolt, ha kellett, hát magára mosott, és hóban járta meg a hadak útját? Ugy-annyira meglep minket, hogy egy közös hadsereg­beli baka németgyalázó, osztrák sógor-gyűlölő „esszét" ír, vagy másol (?). Erről szól az „Egy csupasz szájú sváb élete" c. kis remekmű. Teljes egé­szében adom közre. (51-53. o.) „Egyszer az Úristen azt monda Szent Mihálynak: - Talán a németek a dö­gön kórásznak ? - Sok századok múltak, (a)mióta őket teremtettem, de még ekkoráig hasznukat nem vettem - mondja az Úristen. - Mi dolog ez? Mihály, ereggy le a földre, és hozz nekem egy svábot, (a)kivel majd beszélek ! És kérdezi Mihály - miről ismerem meg ezeknek feleit? És miről tudom meg a német nemeit ? - Görbe láb, nedves orr, paróka, bugyogó, harisnya, cipellő', rajta lyuk szelelő'. - Cudar állat ez - gondola Szent Mihály magában. De azért felült az arany lovára. Szállá e világnak, Bécsnek tájékára. Éppen meglátott egy né­metiét) a Duna partián rondítani. - Na csak szarj német ! - gondola Szent Mihály magában. Mellé ereszke­dett. Fogta a parókát, és vitte az ég felé, mint a karvaly a csirke fejét. De el is tekeríti ám balra a nyakát, hogy meglássa a német rút pofáját. Út közben gondola Szent Mihály magában: - lesz most nagy nevetség a fényes menyországban, ha a németet bemutatom letolott nadrággal. De midőn felér, és mutogatja, hogy miért fáradozott, hát a jobb kezében csak parókát hozott. És kérdezi tőle, hogy hol van a német, ő csak bámész­kodott. A parókára nézett. - Már azt nem tudom szerelmes Szent Atyám, az ördög vitte bizony, de nem találom. De ne is kivond látni szerelmes Szent Atyám, mert elvadulnának tőle minden angyalok. Szebbek az ördögök, mint a , szebbek az er­dőben legrútabb Mind a világot bejártam, de a magyar népnek párját nem találtam !" Töredékesen, de megvan ennek a bugyuta kis német mesének az ellen­története is, mert a hátsó, 53. oldalon elkezdődik ugyan a „Hogyan járt az ördög a 101-es bakával ?" c. tantörténet, de sajnos a befejezése is „kitépettetetf'. (53. o.) „Egyszer az ördögnek az jutott eszébe, hogy még százegyes baka nem volt a kezében. Elment tehát a Plútó Szent Péter gazdákon, és kért tőle egy százegyes bakát ajándékba

Next

/
Thumbnails
Contents