Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: „Infanteriszt Josef Musa – 1905 Ötbeli öreg Szenvedő Harczos”, avagy egy szentesi Svejk feljegyzései a boldog békeidőkből (1905-1908)

(,Manlicher repetir"). Mint minden bugyuta harci eszköz jellemzésében, a puska adatainál is egy fő részre („No.L: Lauf"), és egyebekre („No.2.: etz. ") osztják fel az ismereteket. Erről Musának, vagy valamelyik ráérő társának a katona péniszének (, fasznak") a mérete jut eszébe centiméterben megadva („17 centiméternek szabad lenni, de legalább is 19 kellenék"), továbbá még az is, hogy „A pinának három sarka van. " - így ilyen egyszerűen. (19. o.) Katonaviselt embernek igen elgondolkodtató az ilyen tömörítés, és meg is látja benne a korabeli tiszti pedagógiai meggondolást. Még most is így tanítják a Seregben: „megmutatom, elmondom, kipróbáltatom, besuly- koltatom és ellenőrzöm." Ezt a fárasztóan hosszú folyamatot le lehet rövidíteni, ha a hadnagy úrnak valami „humoros" hasonlat jut eszébe a két részes puskájáról... Ha például a menetfegyelem fogalmába belefárad valamiért, hát felnéz az égre, és a fegyelmezetten szálló madarakról mindjárt eszébe jut egy magyar nóta, mely szintén feljegyzésre méltó: (21. o.) „Menetfegyelem azért szükséges, mert azáltal a csapat nagyobb menetre képes. A menetfegyelem betartása mindenkitói a legélénkebb tevékenységet követeli. Különösen erőltetett meneteknél az altisztek saját példájukkal tűnjenek ki, és mindent elkövessenek, hogy a csapat rendben és kedvben tartass ék! Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől, bús panaszos hangja hallik délre szálló felhőkből. Ha majd én is útra kelek, ..." Említésre méltó, szintén forrás-értékű „A Regula Életről" c. képekben és kifejezésekben rendkívül gazdag több oldalas szemelvény. (23-26. o.) Igénytelen dolgozatunk - sajnos - nem idézheti szóról szóra, ezért meg kell elégednünk a tiszti-, altiszti bánásmódra

, a nyelvi ötletek „zupás őrmesteri" tárházából vett hasonlatokkal: (3. kép) „- Fel a fej, be a has ! Hogy áll a kend lába ? - Nem őrzi kend az öreg pap tehenit ! Mire gondol kend, talán a tarka borjúra ? Van egy a kend hátán, az annak a báttya ! - No megint mit csinál kend ? - Adja kend csak ide azt a kötélfogó kezét, majd megtanítom én kendet spekulálni ! - Katonának, vagy koldusnak, ennek meg kell lenni ! .... így beszélnek nekünk, de mi nem szólunk. - O, ha ezt tudná szegény édesanyánk, tudom megsiratná az ökedves fiát ! A rendes időre megéhezünk. Délre meg is fő fél font húslevesünk A vastálunk kicsi, mégse aggyák tele. - Megegyem tehát, mit csináljak ? Jutna ebből több is, de nagy a huncutság..."