Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: A Szentesi Keresztyén Leányegy(esü)let naplója (1926-1939)

jubileumára táviratot adtak fel, és egy díszes lapot is küldtek az alkalmi ajándékalbumba. Szeptemberben - kivételesen - senkitől sem búcsúztak. Ebben a gyászos évben senki nem ment férjhez a lányok közül. El voltak keseredve, az elnök tisztjének eldöntését elnapolták, és a karácsonyi vásárt is lemondták. Helyette „Mikulás"-rendezvényt határoztak el. A vasárnapi összejöveteleket áttették keddre. Legközelebb is csak 1934 február 27-én jöttek össze tagavatóra. A választmányi ülésre március 20-án került sor. Lakos Eszter korábbi 3 éves megbízását ugyan meghosszabbították az Országos Választmányba, de meghagyták őt (mindörökre?) alelnöknek. A jegyzőkönyvből, melyet immár 4 éve mindig ő diktált Szilágyi Erzsébet jegyzőnek jól tükröződik a „rámenős" személyisége, ami a tagságnak nem igen lehetett ínyére... Hitelesítés és elnöki szignó nélkül maradtak ezek az irományok 1932től kezdve, és szövegükben is valami szorongató életérzésről tanúskodtak: „Nem vádat akarnak emelni, de a szomorú tényt elhallgatni nem szabad tehát -, nem is akarják elhallgatni. Nem is csak személyükben látni és keresni a bajok okát és forrását, hanem abban a nehéz helyzetben legelső' sorban, amely ma minden egyes ember lelkére nyomasztó súllyal nehézkedik rá, s amelynek hatása kétségtelenül érezhető minden egyesület életében. Ez ellen nincs más védekezés, mint a krisztusi hitből fakadó, s minden akadályt legyőzni akaró törhetetlen lelki erő." (KLE Jkv.-Napló 66. o. 1933. III. 21.) Feltehető, hogy megszűnt a leányegyesületi közösségi munka. Nt. Gilicze Lászlóné, Várady Erzsébet asszony a 290. oldalon felismerte apósának, Nt. Gilicze Antalnak a sajátságosan használt lila tintás, gyöngybetüs kézírását, mellyel 1935-ben, Advent első vasárnapján még 18 tagot toborzott az egyesületbe. Neki is hiányozhatott az éveknek előtti babavásárok és cultur-thea-estélyek hangulata, a kis- (és nagy) leányok sürgése-forgása, a templomos asszonynép utánpótlásának reménye. A „Keresztyén Leányegyesület" célja: „Egy társaságba gyűjteni azokat a leányokat, akik Jézus Krisztus Megváltójuknak és Istenüknek tekintik a Szentírások szerint; az Ö tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben; és együttesen akarnak munkálkodni Mesterük országának a leányok közt való terjesztésén. " És itt 18 ceruzás aláírás következik lakcímmel. Szinte kivétel nélkül olyan leányok nevével, akik az 1933/34-ben szétzilált egyesületben még