Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: A Szentesi Keresztyén Leányegy(esü)let naplója (1926-1939)

tanárnő, egyesületi elnök lemondó levelének felolvasása (1926. II. 7-én), történeti mozaikunk legelején, mindjárt a naplózott harmadik alkalommal. (Ő lehetett a korábbi időszak leányvezető egyénisége. Szikár vénlány maradt.) Bizonyos megújulást jelentett még a fővárosi vezetők látogatása alkalmával (1926. IV. 6-án) az ő „gyűléseik" szokásainak előadása. Ez három részből (értelmi=irodalmi, testnevelésiéiáték és biblia magyarázati) részekből állt. Reményik (Végváry-) Sándor, Szilágyi Dezső és Szőllősy István verseivel, meg háromféle játékkal illusztrálták bemutatójukat. Nemsokára Budatétényben rendeztek három hetes országos „Kurzust", amire az elnökasszonyt és Lakos Eszter jegyzőt küldték ki. (Sajnos nem tartottak beszámolót róla.) Tartalmi változást jelentett (1926. őszétől) egy párhuzamosan szervezett francia nyelvtanfolyam, egy decemberi babavásár. De a „cultur"- és teadélutánok sem maradtak el. A francia nyelvtanfolyam szükségességét egy ugyanabban az évben debütáló fess, fiatal (és főként), nőtlen gimnáziumi nyelvtanár (Zolnay Dezső) fellépése motiválhatta. A „babavásár" pedig az adventi készülődés elmaradhatatlan polgári szokása volt, melyet még a gazdag Zsoldos- és Mátéffy-család honosított meg a városban. Minidivatbemutató is volt és egyben már a jövő farsangi maszkabálak jelmezcsodái készültek el erre az alkalomra. A tagság létszámát, mely 20-25 fő körül stagnált - többnyire csak a tehetősebb családok eladó lányainak köréből verbuválódott. De majd minden alkalommal valamilyen „lemondásra" is sor került. Az új tanévvel 1926. október 10-én például az alelnöknek kellett lemondani: „Kutas Irén alelnök ... bejelenti a Leányegyesületnek, hogy Solymárra történt tanítónői kinevezése folytán kénytelen az egyesülettől megválni, és alelnöki tisztéről lemondani. Fájó szívvel bár, de búcsút kell vennie szeretett Egyesületétől, ahova mindég szeretettel és jó kedvvel jött, és ahol őt is szerették leánytestvérei. Midőn búcsút vesz, most érzi csak igazán, mit jelent közösségben élni. Köszöni a tagoknak vele szemben tanúsított szeretetüket, és Isten áldását kérve az Egyesületre, alelnöknői tisztéről lemond. " (KLE Jkv.-Napló 21. o. 1926. X. 10.) Ennél sokkal kenetteljesebben búcsúztatta az egylet révbeért leányait, és itt ki is derült a szervezet egyik legfőbb célja, az ifjú keresztyén hölgyek családi- és társadalmi/sági életre való felkészítése. A következő alelnök 1927 április l-jén vált meg leánytestvéreitől, amit a Jegyzőkönyv-Napló: „Komáromy Ilona alelnök bejelenti alelnöki tisztéről való lemondását, és az Egyesületből való kilépését. Isten egy másik hivatást jelölt ki számára, amelynek folytán kénytelen az Egyesülettől megválni. Köszöni az