Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: A Szentesi Keresztyén Leányegy(esü)let naplója (1926-1939)

RÓZSA GÁBOR A Szentesi Keresztyén Leány egy (esü)Iet naplója (1926-1939) „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban. " Nagymúltú reformált egyházaink históriájához a kezdetektől a 19. század végéig - jobbára a Nagy Háborúig (I. VH.) a különböző ekklézsiatörténeteknek más-más felfogású szerzői szorgalmasságától függően elegendő kéziratos adattal szolgáltak egy-egy gyülekezet egyház- és helytörténeti feldolgozáshoz. Összehasonlítva a kor katolikus „historia-domus" kanonizált naplóvezető szokásaival, hihetjük, hogy a reformált egyházak „szerényebb és mértéktartóbb" feljegyzései sokkal mélyebben merítettek és szélesebben terítettek, így a nem mindig csak szakrális néprajz kivételesen gazdagabb forrásai lehettek. A helyi sajtó fejlődése - Szentesen csak 1870-től kezdődően - újabb, nyíltabb és nyilvánosabb teret biztosított egy-egy nagyszámú gyülekezet közérdekű ügyeinek ismertetésére. így a belső historizmus súlya idővel csökkent. Először csak rövid hírek, később egész esemény es jegyzőkönyvi másolatok jelentek meg a helyi sajtóban. Az alapul szolgáló kéziratos jegyzőkönyveknek egyre inkább csökkent a súlya, értéke és a szerepe. A polgári egyesületek terjedésének „divatja" is csökkentette az egyházi egyletek szerepének jelentőségét. Ez megfordítva is megfigyelhető volt; az egyházi egyletek is mintha valósággal polgárosultak volna. így fordulhatott elő, hogy a tárgyi „Szentesi Keresztyén Leányegy(esü)let" jegyzőkönyve, mely az 1926-39 közötti 14 év hiteles történetét tartalmazza, nem került az egyház levéltárába, miként sok ismeretlen előzménye és folytatása sem, de fennmaradt az utolsó naplóvezető (Tóth Mária) tulajdonában. Az ő halála után, közel hatvan év múltával került be - egy gazdag polgári bútoregyüttes mélyéről - „ószeres"-BORBÁS Miklós múzeumbarát régiségkereskedő tulajdonába, aki régi jó szokása szerint azt a múzeumnak - jelesül a Péter Pál Polgárház helytörténeti gyűjteményének ajándékozta. A sorszámozott vonalas füzet 33x21 cm-es kemény karton, barna márványerezetü fedőlappal, vignettás címmezővel, belül 300 nyomtatott oldal-