Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

A kép születési helyének pontosabb meghatározásához az Akadémia Levéltárában bukkantam egy rendkívül fontos közlésre, miszerint Wándza: „...az 1830-as években Kassán működött, mint színházi festő" — írja az adatközlő, Korponay." Noha, a legkevesebb ismeretünk a festő életének éppen ebből az időszakából van, az elemzések és az előkerült forrásadatok összevetése alapján, végül megvonható a következő állítás: legvalószínűbb, hogy a képíró a kassai színházban festi meg Ferdinánd királyunk térdképét... A századfordulót követően a festőről született életrajzi leírások arról is tudósítanak, hogy Wándza képeiből — leszármazottainak adományozása útján — számos portré került az egykori Borsod-Miskolczi Múzeumba, melyek az idők viharaiban eltűntek, azokból az utókorra egy sem maradt. Ma a család már Wáncza néven, csupán mint fotóműterem tulajdonos ismert — közli Bánfalvy Ferenc restaurátor, a miskolci Herman Ottó Múzeum adattári nyilvántartására hivatkozva.

12 Az 1930-as évek elején keltezett, a festőnkkel kapcsolatos levelezések alapján azt is állíthatjuk: Wándza megfestette Déryné arcképét

13 és Mária Terézia magyar királynővé koronázó ceremónia egy jelenetét is,

14 — a kép fellelhető Jászon, a premontrei rendház gyűjteményében. Sőt, a képíró festett ikonokat is, — 1831-ben készítette el az erdélyi Homoród falu templomának ikonosztázát.

15 Napjainkban a Magyar Nemzeti Galéria raktára a vándorfestőtől három, közepes méretű festményt őriz. Ezek a képek az elmúlt egy évtized — a műkereskedelemben ritkán felbukkanó -, bizományi értékesítésü beszerzéseiből származtak. Közöttük található a sikeresebb színvonalú, Kazinczy allegória c. festmény is 1830-ból."' Sajnos, ismeretlenek a királyi portré Csanád vármegyébe kerülésének körülményei is. A makói nemesi vármegyeháza késő klasszicista stílusú átépítése 1836. decemberében — másfél évvel Ferdinánd osztrák császárrá koronázása után — befejeződik be,

17 mely az 1745-ös megalkotása óta már a harmadik átalakítás volt. Feltételezhetően ekkoriban, vagy ezt megelőzően kerülhetett a festmény a város Főispáni Hivatalának épületébe, hiszen a birodalom tartományaiban, a vármegyei központokban mindenkor kötelező volt kifüggeszteni az uralkodó képmását.