Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

RÉGÉSZET - Pap Ildikó Katalin: Előzetes beszámoló a téglás és téglakeretes temetkezésekről

Összefoglalás A téglás és téglakeretes temetkezéseket leggyakrabban az Alföldön találjuk kegyúri templomok, monostortemplomok területén, a kolostorok kerengőinek padozata alatt, plébániatemplomok cintermében, az egyházi épületek közvetlen környékén, gyakran a templomtól Ny-ra és D-re. A halottak háton fekvő, nyújtott helyzetben vannak,

31 a keresztény temetési gyakorlatnak megfelelően kevés számú, ám legtöbb esetben, főként az Árpád-kori temetkezéseknél ékszermelléklettel ellátva. A sírok nagy része korabeli bolygatástól sérült. A téglás és téglakeretes temetési gyakorlatot a X-XV1. század között folyamatosan alkalmazták, de a szokás az Árpád-korban volt szélesebb körben elterjedt. A temetkezések különböző típusai nem vezethetőek le egymásból, legtöbbjük egyszerre, egymással párhuzamosan élt. Az, hogy egy-két tégla, vagy teljes keret kerül-e a sírba, tudatos választás eredménye volt.

32 A temetkezési gyakorlatot az egyház elfogadta, sőt az egyház kötelékébe tartozó szerzetesek is gyakorolták. A téglákat gyakran a halott sírba tétele után helyezték az elhunyt köré, így az eljárás szükségszerűen a temetési szertartás része volt. A téglás sírok legnagyobb részét valószínűleg, a téglakereteseket és az épített téglakereteket szinte biztosan lefedték. A középkori kő- és deszkakeretes, valamint a keret nélküli temetkezések egy részénél is kimutathatóak a különböző anyagokkal történő sírfedések: a sírok zárása történhetett deszkával,

33 téglával és kővel,

34 valamint egyéb, mára már jórészt elenyészett anyagokkal is.

35 Mindent összevetve a téglás és téglakeretes halottas gyakorlatot a középkori templom körüli temetőkben a rangos elhunytak testének védelmét szolgáló eljárásnak tartom, azonban a téma — főleg az eredet kérdése és a datálások pontosítása terén — további kutatást igényel. JEGYZETEK 1 A cikk rövid kivonata hasonló című TDK-dolgozatomnak (XXIV. OTDK). A dolgozat dr. Béres Mária folyamatos szakmai és emberi támogatásával készült, amiért ezúton is köszönetet mondok.