Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A természettudományi osztály kiállításai
Úgy vagyok meggyőződve, hogy a ml nagy közönségünk egy természetrajzi gyűjtemény felállítása által fog legjobban a művelődés ösvényeire jutni. A legegyszerűbb ember is a természet gazdag és változatos alakulásainak szemléletén gyönyörködni fog legelőbb s felébred benne a gondolkodás, párhuzamot von maga, otthona, környezete és a tapasztalatok között, s ez a gondolkodás és egybevetés mindennél jobban fogja ösztönözni az olvasásra, az ismeretek gyarapítására és lassanként az egyszerű ember kiemelkedik az ő szűk látóköréből, kis világából. " A leírtakhoz nincs mit hozzátenni. A természetet meghódítani akarók, de csak megrontani tudók évszázadaiban tényleg tanulságos lehet némi szakirányú alapismeret. A Reizner- és a Tömörkény-korszakban vásárolt gyűjtemények (néhány nem túl jelentős anyagrész kivételével) determináltan kerültek intézményünk tulajdonába. Ugyanez vonatkozik a Haering Ede tanszergyárostól származó preparátumokra is. Gondot egyedül az átrendezés és a kissé homályosan megfogalmazott műtárgytisztogatás jelentett. A rejtélyes munka szakember és preparátor nélkül rendkívül vontatottan haladt. Ami a gyűjtemény közkinccsé tételét illeti, a Városi Múzeumban az egyetlen (akkor) járható utat követték. Egyszerre oldották meg a raktározást és az információközlést. Az első ilyen jellegű próbálkozás Lázár Béla nevéhez fűződik, aki az addig összegyűlt természetrajzi anyagból 1898-ban (kamara) kiállítást rendezett. A közművelődési palota első emeletének második szobájában a csigákat, a harmadikban a bogarakat, a negyedikben a megejtő szépségű trópusi és kárpát medencei pillangókat csodálhatták meg a látogatók. Ezt az összeállítást nem tekintették véglegesnek, inkább a vásárlások indoklására szánták. Századunk elején ismét felmerült az állandó kiállítás szükségessége. A tár kezelésével megbízott Móra Ferenc érdeme, hogy 1905-re az ásványok, a kőzetek és a kövületek kivételével, sikerült a természetrajzi anyagot a nagyközönség számára „megtekinthető" állapotba hozni. A második emeleten kialakított raktárszerű kiállítás viszonylag nagy tömegű preparátum egyidejű bemutatását tette lehetővé. Az összképet az új szerzeményekből időközönként létrehozott részkiállítások tették változatosabbá. Nagyon szemléletes Lugosi Döme 1909. évi „tárlatvezetése", melyből megismerhetjük e korai periódus tárgyait:
