Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Mód László: Avatási rítusok a szegedi vízilabda csapatnál

akcióba léphet, azt követeli meg, hogy ezeket a szerepeket elhatárolják egymástól. A ritualizáció tehát különválasztja, és megjelöli a különböző szerepeket, amikor erős tendencia mutatkozik azok összetévesztésére. Gluckman, M. 1962. 25. 8 Shirley Fiske szerint az amerikai társadalomban a különböző klubokhoz, egyesületekhez, társaságokhoz kapcsolódó avatási rítusok a leggyakoribbak. A törzsi népek pubertáskori beavatási szertartásaival sok hasonlóságot mutatnak, mivel az egyéneket az új szerepben új jogok illetik meg, és új kötelezettségek érvényesek rájuk. A modern avatási rítusok és az új státus az adott közösségen kívül nem tölt be fontos szerepet, a társadalom többsége számára nem jelentenek semmit sem. Fiske, Shirley 1975. 57. 9 A középiskola befejezéséhez kapcsolódó szokásokat Oláh Gyula elemezte átmeneti rítusként. Példáján keresztül sikerült bemutatnia, hogy a klasszikus beavatási szertartások szerkezeti elemei hogyan jelentkeznek egy mai átmeneti rítus esetén. Oláh Gy. 1992. 21-27. 10 Fiske, S. 1975. 55-68., McClafferty, E. 1982. 199-209., Merten, D.Schwartz, G. 1975. 195-212., Pálosné Nagy R. 1991-92. 477^186., Takács A. 1992. 745-759. 11 Agar, Micheal 1996. 156-160. 12 Eric McClafferty a turneri szempontrendszer segítségével elemezte egy michigani középiskolai úszócsapat átmeneti rítusait. Tanulmányában kétfajta rítust különböztet meg: az újoncok beavatási rítusait, illetve a csapatkapitány személyéhez kapcsolódó rítusokat. McClafferty, E. 1982. 199-209. 13 Bóka Ferenc szíves szóbeli közlése. 14 Leach, E. 1976. 61-62. 15 Malcom B. Hamilton szerint a testi bántalmazással okozott fájdalom egyfajta sokk-taktikának tekinthető, amely az új státussal járó viselkedési normák pszichológiai hajlandóságát segít kialakítani, drasztikusan és gyorsan megértetni. Hamilton, Malcom B. 1998. 165. 16 Pálosné Nagy R. 1991-1992. 481. 17 Niedermüller Péter a lakodalom szokásegyüttesének elemzése kapcsán hasonlította össze az egyes szakaszokat. Arnold van Gennephez hasonló következtetésre jutott, akinek sikerült megfigyelnie, hogy a különböző átmeneti rítusokban nem ugyanaz a fázis a hangsúlyos. A temetés esetén