Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szenteltvíztartók

hátha segít. Kívánom. " Nem utasítottam el, hiszen magam is hívő ember lévén, szót fogadtam. Jót tett, mert nyugtatta a szemeimet, de ennél többre eleddig nem jutottam. Néha még mosogatom. Nagy Bence Pál egykori híres tápai adatközlömtől kérdeztem: „Fél, mint az ördög a szentöltvíztűi. Mint jelent ez?" Pali bácsi eképpen bölcselkedett: „Azér fél a betyárja, nehogy mögkörösztöjjék! " Török Istvánné Kónya Rozi néni hitbuzgó asszony szerint: „Ott, ahun szentöltvíz van a háznál, az ördög töheteílen. " Török Porosz Jánosék a nagyszülőkre hivatkozva mondották: „Akin rajta van a szentöltvíz az Isten oltalma alatt áll. De az védi, a szentöltvíz a házat, és az állatállományt is. Ha mégis baj történik, azért van, mert erősebb az ördöggel való cimborálásunk, mint a szentöltvíznek az ereje. Mert az ördög — így mondta a nagyanyám — még a Jóistent is kijátszi. " A Vízkereszt napi, majd az azt követő időkben szokásos víz, só, tömjén és házszentelés gyakorlatát nyilván másutt is megtaláljuk, némely helyen ma is élő hagyomány. Főként a török megszállás, majd a jozefinizmus mérhetetlen károkat okozott e hagyományokban: a megszüntetésükre törekedtek. Szegeden és környékén, illetve azon helyeken, ahol a ferencesek működtek, a tiltás ellenére — titokban ugyan, de — megmaradtak a vallásos ájtatosságok: a gyertya-, a barka, a búzaszentelés éppen úgy él, mint — főként a szegedi tanyavilágban -— a házszentelés. Titokban ugyan, de átvészelték az áldások és szentelések a nehéz évtizedeket. Az utóbbi évtizedben új lendülettel történnek, új átélésekkel ezek az ősi katolikus szokások, amelyekhez ismét társulnak az alapkő, az új iskola, szobor, emlékhely, emléktábla és más jelentős dolgok megáldása és megszentelése. A szenteltvíz őseinktől jussolt ereje, az abba vetett hit tehát megújulva erősítheti nemzeti öntudatunkat is, és nemes múltat idéz mindazokban, akik áldó-szentelő eseményeken vesznek részt.