Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szenteltvíztartók

A szentelés Bálint Sándor szerint (Szegedi Szótár, II. 484.): „ Vallási szertartás mellett felavat, megáld templomot, zászlót, búzát, tüzet. Jelent egyházi rendbe avatást, papot, püspököt. Jelenti a templomban meghintett híveket, a temetéskor a halottat, majd halottak napján a sírt (sírszentelés). A megszentelt tárgyakért nem szabad pénzt elfogadni. Aki például gyufát kér és annak szentelt gyufát adnak, s azért az adományozó pénzt fogad el, annak udvarán tűz lesz. " Megszentelték régen a kötőfékszárt fejzőstől, a marhakötelet, a borjúkötelet azok a gazdák, akik vásárlás szándékával mentek az országos állat- és kirakodóvásárokra. És természetes, hogy hazaérve, még a kiskapukon kívül megszentelték a vett állatokat is, nehogy bajjal (betegséggel) lépje át a küszöböt. A hajdani tápaiak is megszentelték a katonának rukkoló legényeket; ezt az áldást a legtöbb családnál a nagymama végezte el. Ha pedig volt regrutamise (Tápén még az 1950-es években is), akkor értelemszerűen szentmise keretében kaptak megszentelést a miséző paptól a templomban. A nagymama megszentelte az elsőbálos lányt, és azt a legényt is, aki legelőször, mint számításba vehető, komoly udvarló lépett a lányos házba. És megszentelte az első osztályba induló kisdiákot, hogy majd szorgalmas és jó előmenetelű deák legyen tanuló éveiben. Bálint Sándor A szögedi nemzetben (1980, 243-244.) is ír a szenteltvíz alkalmazásáról, annak hit szerinti és a hiedelmekkel kapcsolatos hasznáról. Itt ugyanis nem szabad összetéveszteni, főképpen pedig összekeverni a két fogalmat. Mert amíg a betegek hitték, hogy a szenteltvíz kortyolását, vagy másként való használatát követően meggyógyulnak, addig aligha hittek a boszorkányos szerelemvarázslások ígéreteiben. Merthogy a szenteltvíz a szegedi boszorkánypörökben is szerepel: „ 1731. Vallja, hogy segített az kezén Szent Tamás hajával, melyben istenfája szenteltvíz és tömjén vót. " A szenteltvíz erejébeni hitet láttam, amikor gyermekkori szomszédunk, Miklós Töpe Mihály kortyolt a szenteltvizes üvegből, majd jókorát löttyintett az ásott kútjuk vizébe is. De öntött később a kiscsibék itatójába, sőt, az utcai esővíz elvezető csatornában lévő vízbe, ahol akkor is kiskacsák úszkáltak. Közben keresztet vetett Miska gazda. Mindennek ellenére minden család hívta és várta a papot a ház megszentelésére, illetőleg minden ingóság megszentelésére.