Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

RÉGÉSZET - Béres Mária: Régészeti adatok Duna–Tisza közi magányos településekről a török korból

gazdaságán belül a rideg marhatartás volt a legjelentősebb ágazat. Nem csoda, hogy a szegedi gazdák mindent elkövettek a portánál azért, hogy a pusztában legeltetett állataik után bemondott adatok alapján fizessék az adót. Az idézett törvényből azonban az is látható, hogy az általunk vizsgált majorságok lakói is mai szóval élve „átalányadót" fizettek. Míg ebben az időben a pusztában legeltetett, szegedi tulajdonú csordák tartásához csak ideiglenes szállások, karámok és szárnyékok kapcsolhatók, addig az általunk feltárt „telkek", „majorságok", állandó helyen, szilárd, több lábon álló gazdaságot jelentettek, s mint ilyenek, a gazdálkodás rendjét követve, a mai tanyáknak előfutárai. JEGYZETEK Jelen dolgozatomban nem törekedtem minden, a korszakba tartozó objektum bemutatására. Ezt az előzetes közlemény terjedelmi korlátai sem teszik lehetővé.