Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

MARJANUCZ LÁSZLÓ Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón Tanulmányomban a „vállalkozó" személyét és a „vállalkozás" tárgyát szűken értelmezem, csak a modern gazdasági ágak (ipar, forgalom, közlekedés, hitel) munkaadó töketulajdonosait tekintem annak. A vállalkozást folytató parasztpolgárok (kertészek, hajósgazdák, szappanfőzők stb.) csoportjával más helyen foglalkozom. Nem érintem a kisiparosság problémáját, mert ők sem jogi, sem közgazdasági értelemben nem tekinthetők vállalkozónak. Iparűzésük hatósági engedélytől függött, mely képesítéshez kötötte a kézműipar gyakorlását. Törvény szabályozta az általuk kötött munkaszerződéseket, a tanoncügyet, az iparosok társulási jogát. 1884-től rendelték el, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok iparosai alakítsanak Iparegyesületet kötelező jelleggel, azaz a képesítéshez kötött szakmák gyakorlói kénytelenek voltak belépni az Ipartestületbe. Ugyanez a törvény azt is kimondta, hogy kereskedők, gyárosok, részvénytársaságok az ipartestületekbe nem kényszeríthetők. íme egy fontos különbség a kézműiparos és a vállalkozó jogi helyzete között: előbbinél az előírt képzettség kényszertagsággal párosult, míg utóbbinak csak kérelmezési kötelezettsége volt (cégbírósági bejegyzés). Ipargazdasági különbség, hogy a jog kézmű-, vagy kisiparnak az ipari termelésnek azt az ágát tekintette, ahol maximum 20 főnyi segédszemélyzettel és kisebb gépekkel dolgoztak. Ennélfogva a kisiparos munkája is vállalati keretekben zajlott, de ott az üzlet tulajdonosa (a mester) egyszersmind üzletvezető és előmunkás, akinek munkabér-keresete az üzlet jövedelmének lényeges részét alkotta. Tehát itt a termelés célja nem a profitrealizálás, hanem megfelelő keresményhez jutás.

1 Ezzel szemben a polgári vállalkozó tisztán kereseti tevékenységet folytató, önálló munkaadó egyénnek számított, aki a vállalkozás számára a tőkét rendelkezésre bocsátotta, s aki az egész vállalkozást saját számlájára és kockázatára fenntartotta, vezette. Ezért említettem fentebb, hogy a vállalkozó lényegében tőketulajdonos, tőkéjére alapítja gazdasági tevékenységét, mely létrejöttét, célját és eredményeit tekintve piaci cselekmény. A kisiparossal szemben, meg kellett, hogy előlegezze szükségképp a termelési költségeket, ami az egész befektetés kockázatát okozta. Az érem másik oldala, hogy a vállalkozó nagyobb haszonhoz jutott, mint mondjuk bádogos, vagy pék, mert a vállalkozó a tőkét illető kamaton és a végzett személyes munka ellenértékén felül mutatkozó jövedelem-többletet ért el, míg a bádogos a portéka vagy szolgáltatás kialkudott árát realizálhatta.