Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Adatok a makói harangok történetéhez

szelek veszélyei szűnjenek.

19 Maga az Egyház is előírta, hogy a harangokat meg kell szentelni: „Campana debet benedicti", sőt utasít, hogy ennek a toronyba emelés előtt kell megtörténnie, „non videtur ullo modo decere ut episcopus in habitu pontificali ascendat turrim, ut campanas solemni ritu benedicat",

20 hisz semmi módon nem tűnik illendőnek, hogy a püspök főpapi ornátusban menjen föl a toronyba a harangokat megáldani. Makón mégis így történt. Midőn tehát Kőszeghy püspök 1817-ben megtudta, hogy két éve ez a két harang szenteletlenül lóg a toronyban, egész papi segédlettel, idős kora ellenére, ekkor a püspök már jóval elmúlt 70 éves, fölment és a hiányzó szertartásokat ezen év augusztus 3-án pótolta.

21 1822 is két új harangot hozott a plébániának. Ebben az esztendőben megrepedt az 1717-ből való, és a „legrégibbnek" mondott 317 fontos harang. Újra öntötték, melynek során a súlyát 419,5 fontra (235 kg) növelték. A másik harangot, melynek súlya 213 font (119,5 kg) volt," ugyanaz az ismeretlen mester készítette, mint az előzőt. A kettőt egyszerre, 1822. augusztus 31-én az elsőt Szent István, a másodikat Szent László tiszteletére áldotta meg Kőszeghy püspök.

23 Ez utóbbi egészen 1917-ig megmaradt. Alsó kerülete 193,2 cm, belső magassága 42 cm, falvastagsága 45 mm. A Szent István harang nem örvendett ilyen hosszú életnek. 1895-ben újra kellett önteni. A munkát Honig Frigyes végezte Aradon.

24 Mint minden esetben, mikor nem egy minden szempontból teljesen új harang öntéséről van szó, most is a réginek az anyagát használta föl. Súlyát nem növelték, így minden bizonnyal az eredetihez hasonlót készített. Súlya 235 kg, alsó körmérete 237,2 cm, belső magassága 53,2 cm, falvastagsága 50 mm.(25) A védőszentet megváltoztatva Szent György tiszteletére áldották meg. Ezzel létrejött a harangok ama együttese, mely a századfordulón a makói Szent István-plébánia használatában volt. Ezek a Szent Imre-(nagyharang), a Szűz Mária-(lélekharang), valamint a Szentháromság-, Szent György- és a Szent László-harangok. Mindegyik jó állapotú, állványzatuk tölgyfából készült, a harangokat tartó 10 pörsöly pedig sárgarézből. Már vagy egy évszázada a biztonságosabbnak számító bádoggal födött toronyban függtek. Védve voltak az időjárás viszontagságaitól, hisz a torony ablakait faredőnnyel látták el. A toronyba kívülről, egy megbízható zárral ellátott ajtón keresztül lehetett bejutni.

2 Az Egyház természetesen értékük, fontosságuk miatt különösen ügyelt a harangjaira. Ezt jól példázza Lonovics püspöknek, a Csanádi Egyházmegye egyházlátogatásai számára kiadott, a vizsgálat pontos lefolyását szabályzó utasítása. Ebben a püspök a legapróbb részletességgel határozta meg a vizsgálandó dolgokat, köztük a harangokkal kapcsolatosakat is. Az 1835-ben született, és az egész század folyamán érvényben lévő rendelet értelmében a következőre kellett a canonica visitatiót végzőknek választ adniuk: „An turri