Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csongor Győző: A „déli végek” flórakutatásának története, különös tekintettel Csongrád megyére

CSONGOR GYŐZŐ A „déli végek" flórakutatásának története, különös tekintettel Csongrád megyére Megyénk - beleértve Szeged s környékét is - természet tudományos múltja még megíratlan. Pedig ez a város rég fölismerte a tudomány jelentőségét, amit mutat az is, hogy DUGONICS Andrástól kezdve két évszázadon át folytatta törekvéseit egy felállítandó egyetemért... A botanikát illetően CLUSIUS (1583) az első, aki mint Batthyány Boldizsár vendége kerül közelebbi ismeretségbe a pannon-flórával, lerajzoltatja alföldünk jelképes növényét, az árvalányhajat. Az általa fölfedezett Hemerocallis flava, kertekből kiszökve, a zsombói erdő akácosában is meghonosodott. 317 növénye közül ma is föllelhető nálunk többek közt az Eryngium planum, Iris pumila s variegata, Lythrum virgatum, Salvia austriaca, Scorzonera purpurea s mások. A híres polihisztor MARSIGLI (1726) főművében lelőhelyei közt Szeged is szerepel. Innen, a Tisza partjáról írja le a lila ökörfarkkórót, amidőn elsőként is itt figyel föl a világon a tiszavirágzás (a Palingenia nevű kérész) rajzásajelenségére. KITAIBEL Pál két alkalommal (1800 és 1810) érinti a Tisza-Maros szögét s a PLANTAE RARIORES-ben lefestetett Sárika-virág-gal (Sternbergia) második alkalommal, a pusztán (!) is találkozhatott. SADLER Józse/X 179l-l 849) Pest megyei flóraműve, a mi területünkre is jelentős. KERNER Antalt (1831-1898), a budai gimnázium tanárát megejti alföldünk szépsége. Hatással van egy bennszülött szegedi piaristára, a természetrajz író PAP Jánosra (1843-1917) akinek két munkáját kevésre becsülik, ezeket kompilációnak tartják, jóllehet szerintem nem is azok. Hiszen országunk térségeinek, kezdve a Máramarosi havasoktól egészen az alföldig, alapos ismerője volt. Müvében („KÉPEK SZEGED VÁROS BIRTOKTERÜLETENEK NÖVÉNYVILÁGÁBÓL", Szeged, 1892) bár idegen növényekre is akadunk, ám közöttük olyanokra is, melyekre a későbbi enumeráció szerzője csak „második nekifutásra" figyel föl (pl. az epergyöngyikére!). Egy másik tanulmányában („A SÖMLYÉKEK S AZOK NÖVÉNYZETE", Szeged, 1898) talán elsőként helyi irodalmunkban, pompás rajzát adja ennek a sajátos dél-alföldi tájnak, növényvilágának. Továbbiakban utalhatok az osztrák Gustav MAYR (1830-1908), egy ideig a pesti főreáliskolában is tanító entomológus tanár munkásságára, ki 1885 őszén tett („AUS FLUG NACH SZEGEDIN") kirándulása eredményeit (64 faj), bécsi folyóiratában, az ÖBZ-ben teszi közzé.