Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - T. Knotik Márta: Ivánkovits Károly porcelán festészeti mintakönyve

Az album kínálta készletekből származó tárgyakat nem ismerünk. Három más jellegű tányér maradt ránk fenekén beütött mázalatti: IVÁNKOVITS K. SZEGED jelzéssel. Az egyiket magángyűjtemény, a másikat a tápai Honismereti gyűjtemény", a harmadikat a Móra Ferenc Múzeum őrzi

3

. Utóbbi mélytányér, mázfölötti harangvirágos festése szerény kivitelű. Azon darabok közé tartozhatott, melyeknek helye Bálint Sándor

4 szerint a szegedi hajlékokban „a konyha szemöldökfala" volt. Ő idézi az Ivánkovits-féle tányérokkal kapcsolatban Kovács János írását: „Jobbról-balról hölgyek forgatják egy korong lapon a nagy széles tányérokat, melyekre halvány színű rózsákat és fakó madarakat, meg olyan bizonytalan sárgás csíkokat festenek", ezek a színek égetéskor kivirulnak. A gyár, ahol ezek a tányérok készültek az Oroszlán utca 16. szám alatti egyemeletes házban működött. A házat 1860-ban Terescsényi György építtette

5

. Az unoka, Takács Ferencné Ivánkovits Rózsa emlékezete szerint a házat ugyanaz építette, aki a Fekete-házat

6 és hasonló volt ahhoz. Az emeleten háromszobás lakásuk volt, a földszinten az utcára szólt az üzlet, mögötte a műhely és a kemencék. Nagyapja Cseh országból hozatta a fehérárút, itt festették és égették rá a mintákat. Utóbbiakat a ránkmaradt tányérok igazolják, a máz alatti Ivánkovits jelzést nyilván a megrendelő kérésére ott ütötték bele, ahol a fehérárú készült. Az utcáról nyíló üzletről írta Krikkay Gusztáv

7 1889-ben: „üvegárú nagy tárháza (...), metszett üveg, fúvott üveg, sajtolt és táblaüveg sokasága kápráztatja szemem, eladásra kitéve a vevő tetszésére. Evökészlet nagy száma csínnal kiállítva (...) a sarokban a lámpák hosszú sora." Megihlette a műhely élménye is: „Lányok ülnek asztal körül, kéz ecsettel dolgozik, szép figurákat pingálnak küldísz hatásául. (...) Tűzkemencébe vándorol a kipingált edény, izzó forróság hevében a porcellán, a festék összeolvad. (...) Ki van égve a tűz erejében, rózsás edény forgalomra vársz." A festett üvegekről is elragadtatva írt. Az Ivánkovits-féle gyár 1897-töl Ivánkovits és fia cég lett. A gyár a ház kisajátításával és lebontásával

8 1908-ban szűnt meg, helyén a Bajza utcát nyitották ki az Oroszlán utcára. Ivánkovits Károly üvegesről a bemutatott mintakönyv létrejötte és színvonala sokat elárul, emellett azonban származására és pályafutására is érdemes visszatekinteni. Nagyapja, Ivánkovits János szűrszabó 1789-ben

9 vette nőül a fölsővárosi, 1771-i születésű

10 Körösi Rozáliát. Házasságukból tizennégy gyermek származott. Közülük a legidősebb, az 1793-ban

1 született János, apja mesterségét követve szűrszabó lett. Az ötödik gyermek, az 1797-ben

12 született István üveges. Ő alapította - Krikkay szerint 1819-ben - az Ivánkovits-féle üveg- és porcelánkereskedést. 1825-ben

13 feleségül vette Horváth Amáliát (Horváth