Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Dinamizmus és monumentalitás. Morell Mihály művészetéről

végre az alkotó - ahogy ezt korábban jeleztem is - festőnek indult a főiskolán. Az utóbbi években pedig valójában azért tért át a piktúrára, mert valamelyest meg akart szabadulni az anyagba és térbe láncoltság szobrászi terheitől. És viszonylag felszabadultan szárnyalni akart. Ami többé-kevésbé meg is valósult. Minthogy Morell expresszív, szürrealista képei ugyanúgy befogják a Teremtés kozmikus képzetü misztériumát, mint az Éjszaka mérhetetlen távlatait, netán az Atomkor utáni embertelen csendet. Úgy tűnik azonban: a művész ilyenformán sem tudta átlépni önmaga „árnyékát". Most is a tragikus jellegű tónuskontrasztokra, másrészt a sejtelmes, metafizikus és dinamikus formaképzésre hagyatkozik. Ez a festészet némiképp Illés Árpád és Vaszkó Erzsébet művészetével rokonítható. Mindössze egyetlen alkalommal jártam Morell Mihály Lehel úti műtermében. Parányi munkaszoba ez, ahol a polcokon tömérdek kisplasztika halmozódik egymásra. Egy idő után azonban rájön a látogató: igazában itt egy vitális, monumentális jellegű szobrásszal van dolga. Aki akkor is a m?«ga nyitott, avantgárd eszméit képviselte, amikor ez félig-meddig bűn volt e parányi hazában. Úgyhogy az alkotó irigylésre méltó szabad ember. Még akkor is, ha pusztán csak picurka helyiségben dolgozhat. Ne gondoljuk viszont, hogy kiemelkedő jelentőségű, rangos életművek kizárólag csak levegős, tágas műtermekben születhetnek.