Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Jaksa Helga – Vass Erika: Az alsóvárosi társadalom és a havi búcsú

alsóvárosiak közül is sokan sorolhatók ide, akik „elmenekülnek" a búcsú elöl, mert azt csak felesleges pénzköltésnek tartják. Befejezésként a búcsú és a munka kapcsolatáról, illetve ezzel összefüggésben a misék látogatottságáról szólunk. Egyre kevesebben vannak azok, akik a búcsút állítják előtérbe a munkával szemben. Ide főképp az első csoport tagjai tartoznak, akik emiatt például még szakmai továbbképzésről is hajlandók lemondani, mert ekkor van együtt a család, illetve számukra a búcsú belső lelki megnyugvásuk forrását jelenti, melynek ereje hetekig tart. Ezzel szemben a harmadik és negyedik csoport tagjai közül néhányan vasárnap is dolgoznak, s ha rendeznek is vendégséget, akkor annak az időpontját teszik át szombatra. A misék között is megfigyelhetők látogatottabbak: a szombati 18 órás misére azért mentek el többen az alsóvárosiak közül, mert még szakíthattak időt a készülődések közepette a templomra. A vasárnapi 9 órás misét a szeged-csanádi püspök tartotta, illetve ezt követte a körmenet, s erre emiatt mentek el sokan. Egy helyen ezért a családi ebéd időpontját is eltették vasárnapról szombatra, hiszen a főzés az egész délelőttöt elvette volna. Ezeken kívül a vasárnap esti „alsóvárosiak miséje" is kedvelt volt, mert ekkorra már elmentek a vendégek, és a házigazdák ráértek templomba menni. Emellett néhányan voltak az éjféli - halottak miséjén; vasárnap reggel a 7 órás misén, vagy délután az újpap miséjén, de ez csak elszórtan fordult elő. Összegzésként megállapítható, hogy az alsóvárosiak 1997-ben a két háború közötti korszaktól sok tekintetben eltérő módon ünnepelték - avagy nem ünnepelték meg a búcsút. Az idei év tehát az ünneplési formák tekintetében átmenetinek tekinthető, s hogy melyik lesz a domináns a lakosság körében, azt egy kb. 10 év múlva végzendő kutatás tudná majd kimutatni.