Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Az algyői temetőről röviden

bolták ki (egy meghatározhatatlan). Valamennyi kirabolt sír a temető közepén helyezkedik el (1. térkép); kirablásukra még a X. században került sor. A temető egyik sajátossága, hogy a szokásos X. századi képtől (BAKAY 1975. 46.) eltérő a nemek aránya. A 82 sírból mindössze hármat nem lehet ilyen szempontból meghatározni, a többiek alapján 48-31 az arány a férfiak javára. A gyermekek elhagyásával ez az arány 41-25-re változik, ami annyit jelent, hogy a felnőttek közt a férfiak, a gyermekek közt a lányok vannak túlsúlyban. A nemek eloszlása a temető területén (részben persze az eltérő aránynak is köszönhetően) egyenetlen (2.térkép). A férfi sírok a temető közepén összpontosulnak; míg keletről csak néhány női sír ékelődik a férfiak közé. A felnőttek közt elszórva helyezkednek el a gyereksírok, jórészt a temető déli felén sűrűsödve. A temetkezési szokások közül a feltűnőbbek közé sorolható az ezüst lemezekkel díszített szemfedő

2 használata. Ez a szokás az algyői temetőben 7 esetben fordult elő: 4 férfi, 1 nő és egy-egy fiú- illetve leánygyermek sírjában. A férfi sírok közül az egyik a temető leggazdagabb fegyveres sírja, egy másikban is van lószerszám; a női sírban pedig ezüst ingnyakdíszeket találtunk. E szemfedős sírok általában a temető déli részén kerültek elő. (3. térkép) Hét sírból kerültek elő fakoporsóra utaló vaskapcsok. E sírokból 6 férfié volt, 1 leánygyermeké. Nagyjából a temető közepe táján helyezkedtek el (3. térkép). A férfi sírokból háromnál a koporsóra helyezték a lenyúzott lóbörbe csavart lócsontokat; ugyancsak három esetben temettek fegyveres férfit vasalt koporsóba. Mindez, vagyis a szemfedő és a koporsó használata a szokásos, a Kárpátmedence területén a X. századból jól ismert hanyatt fekvő, nyújtott temetkezési formával párosult (TETTAMANTI 1975. 96-101.). Ez jellemzi az egész temetőt, ezért erről részletesebben nem is ejtünk szót. Annál inkább említésre méltó két női sír, melyek a Szabó János Győző által elemzett (SZABÓ 1976. 35-72.) rendellenes temetkezési formák közé tartoznak. A 21. sír halottját zsugorítva temették el; rangjára a lábaihoz helyezett kengyelpár (nyereg), ezüst kaftán- és ingnyakdíszei utalnak. A 72. sír halottját (aki egyébként a közösség második leggazdagabb nője volt) hasra fektették. Gazdagságát a sírba helyezett nyereg (=kengyelpár), ezüstveretekkel gazdagon díszített csizma, ezüst pitykékkel és csüngős véretekkel kivarrt ing, nagyméretű aranyozott ezüst csüngőkkel díszített selyem kaftán jelzi.

3 (A zabla eltemetésének hiánya pont e két női sír esetében akaratlanul is „fékevesztett" és „zabolátlan" szavainkat juttatja az ember eszébe...) A temetkezési szokások közül a legnagyobb érdeklődést általában a lovastemetkezés szokása váltja ki - terjedelmes szakirodalmát hadd ne idéz-