Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth Ferenc: A makói hagymakertészek érdekvédelmi szervezetei

- A külföldi nagyobb zöldség és kertészeti termények termőterületeiről, úm. Alexandria, Verona, Zittau, Quidlinburg, Znaim, és Lignitzről állandóan értesítéseket szerzünk be a külföldi termések állásáról és kilátásairól. - Termények raktározása s azokra olcsó kamatozású előlegek folyósítása. Hasonló hitelügyletek kötése. - Vetőmagvak beszerzése, a gazdászati tudomány újabb vívmányainak felhasználása s a földmívelés, a kertészeti gazdálkodás modern irányában fejlesztése, hogy minden tekintetben a külföld igényeinek megfelelő és versenyképes árukat produkálhassunk. - Amennyiben a viszonyok megengedik, foglalkozni óhajtunk fajbaromfi tenyésztésének meghonosításával, kiterjesztésével és hizlalásával, exportálásával, a szükséges tenyészanyag beszerzésével.

1 A részvénytársaság Darányi Ignác földművelésügyi minisztertől évi 12 000 korona államsegélyt kért és 200 000 korona kamatmentes kölcsönt. Az államsegélyt rendszeresen folyósították, a raktárépítésre 90 000 koronát szintén biztosított a miniszter. Espersit János erős kritikával illette a részvénytársaságot: „A részvénytársaságban már nincs egyetlen hagymatermelő sem. Kik vannak benne? Nagybirtokosok. A Rónayak, Talliánok, Gerliczyek, Návayak stb. És ennek a részvénytársaságnak az állam évenként 12 000 korona készpénzbeli támogatást ad azért, hogy a termelők érdekét előmozdítsa."" A hagymakereskedők a 20. század első évtizedében az egymás közötti verseny kiküszöbölésére k a r t é 11 b e tömörültek. A hagyma-részvénytársaság és más kereskedők 1910. június 26-án közkereseti szerződést kötöttek és létrehozták az Uniót, pontos nevén Makói Hagyma Zöldség Kertészeti és Gazdasági Terménykereskedelmi Részvénytársaságot. A hagymakartell ellen dr. Kiss Pál ügyvéd, lapszerkesztő, Kossuth-párti politikus a Makói Független Újság hasábjain keményen föllépett. Már megalakulása előtt leleplezte mesterkedésüket: „Arról van szó, hogy a makói összes hagymakereskedők, zsidók és keresztények, pogányok és nem pogányok összeállottak arra a célra, hogy már a napokban megkössék egymás közt a hagymakartellt [...] Együtt fognak egymás hasznára dolgozni [...] Nem konkurálnak egymással ezután, nem verik fel a hagyma árát, nem 'ártanak' ezután egymásnak, mindnyájan egyöntetűen, egyformán járnak el. Egyik úgy veszi a kertésztől a hagymát, mint a másik. Egyik sem veheti drágábban, mint ahogy közösen előre megszabják [...] Többet akarnak nyerni, sokat és hamar. Úgy akarják, hogy olcsón kapják és drágán adják tovább. Nem baj, ha a szegény kertészember ráfizet is a hagymatermesztésre az által, hogy olcsón lesz kénytelen a kereskedők részére odaadni, csak a hagymakereskedők zsebe teljék meg minél előbb s minél degeszebben." Kiss Pál bízott a hagyma-