Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón
„Társamul veszem öcsémet, Lászlót, hogy a kereskedés leltár értéke fele részére nézve engem kielégítvén, jövőre »Katai testverek« név alatt futó vaskereskedés kettőnk közös tulajdona leend." Ugyanígy a családi összefogás jellemezte a Lőwyek fa kereskedését, mely Lőwy Adolf és Lőwy Sámuel társulásával keletkezett, s az utódok (Mór és Albert) vitték tovább. Természetesen a racionális üzletvitel és családi szolidaritás megfigyelhető volt nem-zsidó vállalkozások esetében is, hisz a tőkegyűjtés azonos problémákat vetett fel. Szávits György fűszer-, anyag- és festékkereskedő apjától, Szávits Jánostól örökölte az 1857-ben alapított céget 1869-ben öccsével, Istvánnal együtt. A vállalkozást ketten vitték tovább az alábbi szerződés szerint: „Atyánktól örökölt üzlet minket egyenlő joggal, illetve azt közös vagyon gyanánt, s mert testvérekül egyérdekkőek vagyunk, s egymás irányában ingathatatlan bizalommal vagyunk, egyenlő jogokkal és kötelességekkel egymást segítve s pártolva, egyenlő élvezettel vagy hátránnyal kezeljük. Cégaláírásra az egyformán solidáris jog s kötelesség mellett mindketten jogosítva vagyunk, s így írásbeli társas szerződést szükségtelennek tartván, még ha jogos hátránnyal is volna összekötve, nélkülözni óhajtjuk." 1876-ban azonban a törvény e céget is cégbírósági feljegyzésre kötelezte a társas cégek közé. 14 Ezek a vállalkozások nagy pénzügyi fegyelem mellett folytak, a realizált haszon nagyobb részét újra befektették, vagy az eredeti ipar korszerűsítésébe, vagy profilbővítésbe. Wertheimer Adolf 1887-ben szikvízgyárat jegyeztetett be, majd ezt 1894-ben átalakította „Szénsavas Italgyárrá". A pénz visszaforgatása nemcsak hatályos vállalkozási szabály volt, hanem a pénz forgási sebességéből származó előnyök felismerése is, hogy ti. a bővített termelés vagy kínálat-szélesítés még több hasznot involválhat. Miután kifele önálló jogi személyként mutatkoztak, a magánvagyont és társasági vagyont - a családi összefonódás ellenére - papíron külön kellett kezelni. Másképp volt ez a közkereseti társaságok esetében, ahol a tagok üzletet csak korlátlan és egyetemleges felelősség mellett folytathattak. Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy a társasági szerződésbe foglalt, és a tagok által aláírt „Leltár"-ban szereplő valamennyi ingó és ingatlan jószág a korábbi egyéni tulajdonból társasági tulajdonná vált. Pl. a „Szegedi Kereskedelmi Társaság Rosenbaum & Társai" nevű cég tagjai az aláírt szerződés szerint a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal feleltek. A közös akarat-kijelentésen nyugvó gazdasági célok megvalósítására kedvezőbb keretet kínált a „társaságnál" a „társulás". Kitűnik ez abból, hogy a fogalom körébe tartozó alakzatok „gyártás" , „vállalkozás", „gyár", „üzlet",