Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

elnevezések; a madár pip-pipíís hangjából erednek. Az, hogy mindkét alakot kedveskedö-becézö kicsinyítő képzővel látták el, a madár aprótermetére utal. A sárszalonka (Galliango galliango) fehér-tói helyi neve nyeffentyű - ma is élő és használt hangutánzó szó - a felriadó, hirtelen felrepülő madár ijedt hangjából származik. A Bálint Sándornál említett vércse („a vércse ragadozó madár, a csirke, galamb ellensége") valóban ragadozó, de sem csirkét, sem galambot nem képes elfogni, mint ahogy azt ő jelzi; tápláléka pocok és gyíkféle. írja továbbá azt is, hogy egy juhászembertől hallotta: „A nyárfásban vijjogó vércse tilinkózik, miért is juhásznyelven tilinkómadár a neve." A vörös vércse (Falco tinnunculus) tilinkómadár elnevezése ma már ismeretlen, de igen találó népi név volt. Hangutánzó szó, alapja a madár vijjogó hangja. A juhászok könnyen hallhatták tilinkózónak a vércsehangot, hisz maguk gyakran játszottak faragott fúvós hangszerükön, a tilinkón. A név újra ismertté tétele szép feladat volna. A fürj (Coturnix coturnix) - jellegzetes hangjából következően - pitypalatty néven ismert. (Molnár József, hetvenöt éves szóbeli közlése.) Énekesmadarak a Fehér-tón csak kis számban fészkelnek, közülük is a tengelic (Carduelis carduelis), a csicsörke (Serimis serinus) és a zöldike (Chloris chloris) neve helyett formáltak új szót az itt élők. Érdekes, hogy a régi tengelic elnevezés helyett inkább a németes hangzású stiglinc, az öregek ajkán: tiglinc szó használatos. A csicsörkénél sem figyelték a madár dallamos énekét, hanem inkább apró, kanárira emlékeztető termete alapján nevezték el vadkanárinak. A zöldike esetében épp fordított a helyzet: a hivatalos elnevezés veszi alapul a madár színét és apró termetét (erre a -ke kicsinyítő képző utal), a népi névadás pedig a madárhangot tartja dominánsnak, ezért rütyü névvel illeti. A zöldike név különböző magyarországi alakjainál hasonlóképpen megfigyelhetjük a fönt említett névadási módokat: a zöldike Veszprém megyében lőrike vagy krédling (német eredetű alak, a „grünling" szó átvétele), hasonló a Sopron megyében használt gréli; Baja környékén ződi vagy zöldi a neve (tollazata színére utalva). Itt Baja környékén hallották a kedveskedő harangocska nevet is. A fehér-tavi pákászok a századelőn lépfákra tűzött csalimadarakkal fogták ezeket az aprótestü énekesmadarakat, és a heti piacon árulták őket. Újabb tapasztalataink is igazolják ezt (1993-94). (Tóth Sándor szóbeli közlése alapján.) D.) Tollazat, külső A vetési varjúnak (Corvus frugileus) „varnyú" alakváltozata ma is elterjedt. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a varjú származék-