Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

gémféléket, melyek ha megriasztják őket, röptükben ürítenek, közös néven fosógémeknek nevezik (bakcsó, szürkegém, vörösgém). C.) A madár hangja A bölömbika (Botaurus stellaris) mai másik neve a dobosgém. A múlt századi nádibika elnevezést már nem használják. Csizmazia György Hadnagy Bélától a bőgőgém szót is hallotta. Megfigyelhetjük, hogy az állat mély, bömbölő-bőgő hangja, ami egy-két kilométerre is elhallatszik, a legfőbb motiváció a névadáskor. A bika utótag az állat nagy testére utal. Szintén hangutánzó a csér név, a madár „csérogó" hangjára lelhetünk benne. Szeged környékén egyetlen faj fészkel: a küszvágó csér (Sterna hirundo), itteni nevén halászcsér (mindkét név a madár táplálékára utal). Újabban pedig, a kínai razbóra halacska elszaporodása miatt, - mivel a csér tápláléka ma elsősorban ez a hal - „razbórahalász " nevét is hallottam. Bálint Sándor téved, amikor a lócsért (Hydropropogne caspia) is a tavon fészkelő fajok közé sorolja. A „lócsér" név ismert a halászok körében; nagytestű madár, ezért illették a „ló" jelzővel, illetve Csizmazia György megfigyelései alapján lehetséges, hogy egy adott útvonalon való állandó portyázása (mintha lovas őrjárat lenne) miatt kapta ezt a nevet. A lócsér átvonuló madárfaj, csak kis számban halászgat a Fehértavon. A dilimadár azonosítása Bálint Sándornak - amint azt maga írja is gondot okozott: „A dilimadár meghatározása nem sikerült." Lakatos Károly említi, hogy a vízen járóknak a szelet jósolta. (Amint már a szélkiáltó esetében is láttuk: sok madárfaj jelzi viselkedésével, hangjával az időjárásváltozást.) Megfigyeléseink és tapasztalataink szerint a dilimadár nem más, mint a nagygoda (Limosa limosa). Tavaszi messzehangzó nászhívó hangpróbálgatásakor dlidl-dlidl-dilidili hangot ad. A leghangosabb madárfaj a tavon, tehát indokolt, hogy a névadáskor a madár hangja legyen a legfőbb motiváció. (Szeged, 1997. áprilisi számban is.) Bálint Sándor az „ismeretes a lotyó is" kijelentésével is valószínűleg a nagygodáxz. (Limosa limosa) utal, lévén ennek hangja tavasszal a másik jellegzetes hangja a lotyó-lotyó-lotyó. A goda más nyelvjárási nevében is szerepel a hangjára utaló „lotyó" szó: pl. lapp lotyó, rozsdavörös lotyó. (Kiss Jenő nyomán) A búbos pacsirta (Galerida cistata) irodalmi név; a rónán, az utak mentén csak pipiske, pipicske a neve. Vas megyében búbos pityer, székelyföldön kontyos madárka, Zilah környékén kontyos pacsirta néven emlegetik. A pacsirta szó helyett valamennyi helyen a pityer vagy a pipis elnevezést használják. A fehér-tói alakokra (pipiske, pipicske) jellemző, hogy hangutánzó