Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Lengyel András: Arcképvázlat Gáspár Zoltánról

Érthető hát, hogy - ideológiai közösségüket felismerve - Ignotus Pálék szerették volna „fölvinni" Pestre. Vágó Márta akciója ugyan - ő akkor a Szép Szó belső köréhez tartozott - nem sikerült, a Pestre kerülés azonban Gáspárnak is egyre erösebb vágya lett. S végül 1937 októberében Reitzer Béla segítségével sikerült is fölkerülnie. Pesten rövid ideig Varga István Gazdaságkutató Intézetében dolgozott, igazában azonban nem ez, hanem a Szép Szó foglalkoztatta. Azonnal bekapcsolódott a lap szerkesztésébe, részt vett a szerkesztőség eszmecseréiben, cikkeket írt stb. Majd hamarost, már 1938 elejétől hivatalosan is részt vett a szerkesztőbizottság munkájában. Utóbb pedig - Ignotus Pál és Fejtő Ferenc kényszerű kiválása után - a tényleges szerkesztés is az ő kezébe került. A lapnak így, megszűnéséig, irányítója volt. Esszéi a Szép Szó mellett 1938 tavaszától a Magyar Hírlapban, majd az Esti Kurírban is megjelentek - utóbbinak, otthagyva Varga István intézetét, belső munkatársa is lett. Ezek a cikkei nemcsak a Szép Szó történetének képezik egyik határozott karakterű, jellegzetes vonulatát, de az értékeket védő késöliberális publicisztikának is. Témái szerteágazóak voltak, a politikai és ideológiai élet számos jelenségéről írt, összetartó erejüket azonban megadja szemlélete: az a tény, hogy - fölismerve az irracionalizmus, a fasizmus előretörésének veszélyét - a nagy liberális eszmények védelmében írt. Polémiái, harcai - ha olykor egyoldalúságokon keresztül is - erre törtek. így, nagy történeti érdeme ez, fölemelte szavát olyan kardinális kérdésben is, mint az állampolgári jogegyenlőség védelme, s az ún. zsidótörvények elleni publicisztikai harc talán a legegyértelműbb, legtisztább lapjai az ő tolla alól kerültek ki. Legnagyobb igényű s legnagyobb terjedelmű írása ez időben Húsz év története (1939) című könyve, amelyet a Pantheon jelentetett meg, s amelyben az 1918 utáni két évtized történetét vázolta föl a történeti publicisztika eszközeivel. Nagy tájékozottsága, a jelenségek széles körét egy-egy asszociációval összefogni képes jellemzőereje, finom distanciákat is kifejező pontos stílusa s nem utolsósorban a szempontjai mélyén meghúzódó értékrend izgalmas, érdekes könyvet eredményezett. Joggal tartják a magyar történelmi publicisztika egyik figyelemre méltó, érdemes munkájának; ma is figyelmet kelt. A liberalizmusnak, amelynek megszólaltatok védelmezői sorában kell látnunk, tudta fogyatékosságait, utalt is rájuk. De úgy ítélte meg, a liberalizmus eszményei olyan értékek, amelyek ellenanyagul szolgálnak az előretörő fasizmussal szemben. „A liberalizmus - írta egyik cikkében - történeti formájában lehet a múlté, de teljes megvalósulásában még mindig a jövő ígérete és reménysége. Akik a liberalizmust temetik, azok nem magával a liberalizmussal, hanem csak antikválódott és meghatározott történeti korszakhoz