Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Szarmaták Attila seregében. (Településtörténeti vázlat)

segítségével, egyértelműen meghatározható volt az etnikai hovatartozás. A korszakba tartozó, fegyveres sírokat is magába foglaló temetőkben ugyanis körárkos-halmos rítussal eltemetett fegyveresek is voltak. Ez a temetkezési rítus kizárólag a szarmata etnikumra jellemző temetkezési szokást jelent. A női sírok ékszerkészletének sokfélesége egyszerre jelenti a tradíciók őrzését, bizonyíthat szerteágazó kapcsolatokat, és jelezhet etnikai keveredést is. Jól különválaszthatók a keletről frissen, a 4.-5. század fordulójától Alföldre került típusok: háromszög fejű ékvéséses fibulák, ovális csatok, kifli formájú hajkarikák, lemezes fibulák. A sírokban feltűnő üvegpoharak és elsősorban a telepeken megtalálható mázas kerámia, valamint az oktaéderes fülbevalók egyik típusa, a jelentősen megcsappanó, de még bizonyíthatóan meglévő későrómai kapcsolatok bizonyítékai. A gyöngyanyag nagy része, a helyi készítésű fibulák, az egyszerű használati eszközök, a települések kerámiaanyaga a helyi továbbélő szarmata népesség kézműveseinek hagyatéka. A későszarmata települések sokszínű képet mutatnak. Ismerünk nagyon sok kicsi, tanyaszerű települést, de elsősorban a terepbejárások adatai alapján. Ezzel szemben a folyók magas partján megtelepült, hosszan elnyúló falvak tartós egyhelybenlakásról tanúskodnak. A leletek és a feltárt objektumok tanúsága szerint ezek életmódjukat tekintve egyértelműen gabonatermelő, állattenyésztő paraszti gazdaságok voltak. Ugyanakkor nem hiányoznak a különböző kézművességre utaló nyomok sem, hiszen edénykészítő- és égetőműhelyek, kovácsmesterségre utaló vasleletek, az élelemtartósítás füstölőműhelyei számos délalföldi lelőhelyen napfényre kerültek (Sándorfalva, Nagymágocs, Szeged-Algyő). A kerámiamüvességében egyértelműen szarmata hagyományokat folytató, de a korszak jellegzetes, úgynevezett hunkori típusait is előállító és használó közösségek, elsősorban élelemtermelésükkel, fontos szerepet játszhattak a katonáskodó Attila-hadak fenntartásában, élelmezésében, így válik érthetővé a tiszántúli területeken is megtalálható települések - etnikailag korántsem egyértelmű - közösségeinek fennmaradása sőt virágzása - a hunkor teljes időszakában. IRODALOM BÓNA István 1991 Das Hunnenreich. Bp. CZIRÁKY Gyula 1905 Régiségleletekről Bács-Bodrog megyében AÉ. 25. 62-66. DORNYAY Béla 1936 Kisterenyei leletek a hunkorszakból. Dolg. XII. 90-96.