Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
RÉGÉSZET - Béres Mária: Jelentés az óföldeáki erdőben 1995-ben végzett régészeti műemléki munkálatokról
di kora barokk, valamint gótikus díszítések egy-egy elemének harmonikus ötvözete jelent meg a belső kifestésében (7. kép). Az egyes minták újra és újra felbukkantak más-más részletek között. A dekoráció belső összefüggése (motívum, szín, technika, stb.) azt sugallta, hogy a szentély egyszerre, egységesen lett kifestve. Ez alól kivételt - színével és elnagyolt mintáival, valamint a fújt, sablonos technikával szembeni - festett voltával a dekorációs drapéria felső része jelentett, amely a faburkolat fölött a vizsgálódásunk előtt is látható volt (8. kép). Az infrakamera segítségével jól láthatóvá vált, hogy az említett sávon a felső festés alatt egy hasonló motívumrendszer - a felsőhöz képest jobbra eltolódva - húzódik (9. kép). Tehát rábukkantunk a színben, technikában és motívumban a többi díszítőelemmel pontosan harmonizáló eredeti mintakincsre. A templomok szentélyeinek díszítőfestése javarészt egy meghatározott kor műemléki kutatásaihoz, felújításaihoz kötődik. Felfigyelve az általunk megismert mintakincs archaikus elemeire, a készülés idejét minél pontosabban szerettük volna meghatározni. Számba véve az 1922-24-es helyreállítás révén bekövetkezett bontásokat és elfalazásokat, valamint a dekoráció egységes megjelenését, úgy vélem elfogadható: a díszítőfestés a Návay-Istók féle helyreállítás során keletkezett, legkésőbb 1924-ben. A legizgalmasabb kérdés azonban az, hogy ki volt a tervező dekoratőr, tekintve a díszítőfestés ismert, archaikusnak tűnő elemit. Az óföldeáki templom szentélyének díszítése összhatásában nagyon hasonlít a Steindl Imre által Máriafalván (Ausztria) 1878-1880 között helyreállított templom belsőjéhez. Ugyanakkor az egyes motívumok az Országház kupolatermének néhány elemével, valamint Reissmann bachovári és kapuvár-gartai rk. templomok 1910, 1912 körül keletkezett faldekorációs terveivel is rokonságot mutatnak (10. kép). Míg az Országházat Steindl tervezte, az épület dekoratőre a Bécsből Magyarországra települt Reissman Károly Miksa (1856-1917) volt. Óföldeák kapcsán mind Steindl, mind Reissman csak munkáik révén, pontosabban azok is mintegy inspirációt adó előzményként jöhetnek szóba. Az általunk vizsgált dekoráción lényegében a Budapesti Műszaki Egyetem Középkori Építészeti Tanszékének markáns hagyománya mutatkozott meg, amelyet Steindl után az 1910-es években Möller István vitt tovább. A felújítást tervező és irányító Istók Zoltán három éven át kiváló és lelkes tanítványa volt Möllernek, így az óföldeáki szentély dekorációját minden bizonnyal Istók Zoltán álmodta meg, tanúbizonyságot téve az elődök által készített munkák pontos ismeretéről 7 . Istók egyébként maga is erőteljesen vonzódott a historizáló helyreállításokhoz 8 . Az általa tervezett neoreneszánsz-neogótikus mintakincs kiválóan illik a XVI-XVIII. század során átépített, majd egységes elgondolás alapján felújított szentélyhez 9 .
