Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Szépen, halkan és szomorúan. Vass Vera festészete

Ennek ellenére a szerencse csillaga is ott fénylett fölötte. Mert amolyan univerzális művészi képességekkel rendelkezett. Amikor betegséggel terhes, tragikus pályája úgy hozta, hogy kényszerűen félre kellett tennie a vásznakat, ecseteket, akkor a versekben, a költészetben találta fel önmagát. Nem is akármilyen szinten. Maga Németh László is egy „tiszta elégikus hangú" poézisről beszél, amikor műveit értékeli (Szeged, 1994. 7-8. sz., 22-28. I., Lengyel András: Vass Vera hagyatékából, 26. I.). Most azonban a festőművész Vass Vera áll az előtérben. Sajnos, életéről, pályájáról csak vázlatosan, hézagosan beszélhetünk. Itt még feltáratlan, fehér foltokkal kell szembenéznünk. Tudjuk ellenben, hogy Vass Vera Szegeden született (nov. 20-án), s édesapja királyi kataszteri mérnök, édesanyja, Fleischl Matild pedig háztartásbeli volt. Öt testvére közül három már egész fiatalon meghalt. Iskolai tanulmányai is a Tisza-parti városhoz kötődtek, nevezetesen az Árpádházi Leánygimnáziumhoz ( 1920— 1928). A következő esztendőkben viszont már Olaszországban tartózkodott, ahol ugyanúgy kapcsolatba került a képzőművészeti élettel, mint egy-egy irodalmárral (pl.: Hans Paule, Bonsels német író). S ekkor már ő is rendszeresen rajzolt és festett. Nem csoda így, hogy hazatérése után be akart jutni a Képzőművészeti Főiskolára. Csak ez - feltehetőleg betegsége miatt - meghiúsult. így hát ott tanulta a festői, grafikai és szobrászi ismereteket, ahol lehetett. Szóval: autodidakta módon haladt előre. Főként azokhoz a mesterekhez, tanárokhoz kötődött, akiket emberileg, művészileg is becsülni tudott. A harmincas évek elején mindenesetre a kitűnő fametsző grafikus, Buday György volt az oktatója. Másrészt ebben az időszakban kontaktust teremtett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának képviselőivel is. Itt ismerte meg Hont Ferencet és Ortutay Gyulát, majd Budapesten is rendszeresen látogatta a haladó baloldali értelmiségiek összejöveteleit (Magyar Munkaközösség). Más kérdés, hogy a fővárosban már Jaschik Ámos tekintélyes reklámgrafikai intézetében folytatta tanulmányait. A leghosszabb időt mégis Aba-Novák Vilmos festőiskolájában töltötte el (1934-38). Ahol Berényi Róbert vagy Iványi Grünwald Béla éppúgy foglalkozott vele, akárcsak Pátzay mester. Közben a magányosan élő, vallásos festőnö reklámgrafikákat, könyvillusztrációkat készített. Már csak azért is, mert ezekkel kereste kenyerét. Egyébként a harmincas évek második felében - édesanyjával együtt - felköltöztek Budapestre. És szépen-lassan a kiállításokon is jelentkezett. Bizonyos például, hogy a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjain kétszer is szerepelt képeivel (1938, 1939). Ráadásul mindkét alkalommal kitüntetést is kapott munkáira. Vass Vera művészi kvalitását talán az jelzi leginkább, hogy Aba Nóvák nem csupán tanítványának, hanem közvetlen munkatársának is örömmel