Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Lengyel András: Arcképvázlat Gáspár Zoltánról

számító új elsőévesnek; egy jelentős nemzedék kezdte meg ekkor tanulmányait a szegedi karon: Bibó István, Erdei Ferenc, Reitzer Béla, Ádám László, Schiffert György lett többek között évfolyamtársa, s akkor már ott tanult Buday György, Széli István. S az elkövetkezendő években újabbak is követték őket: Csikós-Nagy Béla, Szebenyi Endre stb. Volt néhány jó tanár is a karon, itt tanított a jogelmélettel és szociológiával foglalkozó s nagy hatású Horváth Barna: egy nemzedék társadalomtudományi műveltségének megalapozója. De ekkor szerveződött Szegeden Buday György körül a Szegedi Fiatalok mozgalma is. Előbb csak a református egyetemi és főiskolai hallgatók Bethlen Gábor Körében, majd viszonylag önállósult formában is. Gáspár, aki publicisztikai érdeklődése jeleként - Tápay-Szabó László egyetemi sajtószemináriumának is hallgatója volt, e szemináriumban mindjárt az első félévben kapcsolatot talált Budayékkal. Mivel Buday ekkor szervezte az agrársettlement mozgalom tanya- és falukutatómunkáját, e munkába Gáspár is bekapcsolódott. 1930 tavaszán már ott volt a tanyajárók közt, s a Délmagyarország hasábjain - a szerveződő csoport tanyakutató-írásainak sorozatában - már az ő cikke is megjelent. Részt vett a kör munkájában is, bár - alkatából következően - inkább csak az eszmecserék csöndes szemlélőjeként. Nagy tudása, sokirányú tájékozottsága így is hasznos taggá emelte. A szerveződő - s a körből lassan önállósuló - Művészeti Kollégiumnak a kezdetektől ugyancsak tagja lett. Ő volt, mint társai emlegették, a „legöregebb Szegedi Fiatal". 1931 végén, 1932 elején pár hónapig - a Szegedi Fiatalok kollektívájával - a Munkásotthonban folyó féllegális munkának is részese volt. Ezt követően a Művészeti Kollégium közös munkájában előadásaival is részt vett; a Bethlen Gábor Körben könyvismertető előadásokat tartott, a Művészeti Kollégium 1933-as előadássorozatában pedig a háború és béke kérdéseiről beszélt. Ugyancsak 1933-ban részt vett a református diákok debreceni országos konferenciáján, ahol a szegedi kör képviseletében a szociáldemokráciáról adott elő. 1934-re befejezte egyetemi tanulmányait, jogi doktor lett, állást azonban ismét nem kapott. Doktori disszertációk írásából élt, állítólag gyorsan, kéthárom nap alatt megírt egyet. Ez a négermunka azonban érthetően nem elégítette ki, értelmesebb intellektuális feladatokra vágyott. Ehhez a Művészeti Kollégium jó inspiráló közegül szolgált. Előbb így a cenzúráról akart könyvet írni, gyűjtötte is hozzá az anyagot, majd, még 1934-ben - éppen a Szegedi Fiatalok mozgalmának igényeihez igazodva - egy szociográfiai „bevezetésbe" kezdett. Ezt hamarost el is készítette; a kész könyvet, mint megjelenendőt, a Művészeti Kollégium hirdette is kiadványai közt. Kiadása anyagiak híján, többszöri próbálkozás után, mégis elmaradt. Neve így a kollégium kiadványain csak mint felelős kiadó szerepelt.