Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Dudás Lajos: Csongrád szakrális emlékei

A feliratokon olvasható évszám gyakran megtévesztő. Általában a legutolsó felújítás évét tüntetik fel rajta. A városon belül kevés kereszt áll. A Szent Rókus templom mellettit többször újították, legutoljára 1912-ben, a hívek adományából. A városba bevezető utak mellett, a régi városhatárnál ma is állanak a keresztek, jelezve, hogy itt hívő katolikusok laknak. Ilyen a Csongrádi Malommal szembeni kisdombon a Király János keresztje 1908-ból. A szegedi út torkolatánál a Keller József által 1948-ban megújított. Ez utóbbit többször áthelyezték. A jelenlegi süttői vörös márványból készült. A szőlők felöl a város szélén áll a „Fehér kereszt". Felirata szerint 1901-ben állíttatta „Perce Rókusz". A Kereszt-téri keresztet a Kovács család építtette 1886-ban kőből és betonból. Megemlítem még a Győrfösi keresztet a Tisza gátja mellett. Ez eredetileg külterületen volt, de a város utolérte. 1919-ben szétlőtték, a mostani öntöttvas, a húszas évek elején készült. Érdekessége, hogy a századfordulón ide tervezték a Duna-Tisza csatorna torkolatát. Ezt egy tábla jelezte sokáig, melyet a kereszt talpazatára helyeztek. Temetői keresztek. A ma használt temetőt 1796-ban nyitották. Délre van az úgynevezett „öregtemetö", melyet 1861-ben vettek használatba. Mindkettőben szép kőkereszt áll. A második világháborúban meghalt magyar katonák egy közös sírkertbe kerültek. A felvezető út végén egy szép kereszt áll. Felirata: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, Mintha valaki életét adja barátaiért. A két világháború hősi áldozatainak emeltette Csongrád város hálás népe. 1945. november 1. " A külterületi keresztek mellé gyakran haranglábat is építtettek. Feladatuk nem csak az időjelzés volt, tanyai misék, haláleset, zivatar, veszély idején is megszólaltatták. A régi külterületi keresztek közül említésre méltó az úgynevezett „ibolyási", melyet a Felföldi család állíttatott 1874-ben. Valószínűleg egy elpusztult helyére. Mellette egy ma már alig használt dülőút vezet. Eredetileg az ókorból is ismert országút egy része. A kereszt és a lábazat kőből, a korpusz öntöttvasból készült. Igen nevezetes a „zöld kereszt", mely a bokrosi országút és az agyagos út találkozásánál áll. Fából ácsolták, a fa részét mindig zöldre festették. A korpusz és az alatta ülő Mária fémlemezből van formázva. Utolsó felújítása 1979-ben volt.