Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Út menti keresztek és szobrok Tápén

szólni? Hiszen semennyi bizonyíték nem lett volna elég ahhoz, hogy a falu akkori sötétfejü ateista vezetőit meggyőzzük arról, hogy itt nem egy egyszerű korpuszról, hanem annál sokkal többről, Juhász Gyula versének ihlető keresztjéről van szó. Azonban Török Andrásné Goróf Mári néni nem így gondolta. Összehívta a szomszéd embereket, és egy estefelé saját udvarának Budai Nagy Antal utcára szóló sarkában, a kerítésen belül felállította. Ez a ház a Budai Nagy Antal utca 60. alatt van, és udvarában - igaz, megújítva és konzerválva - a kereszt ma is áll. A keresztfát 1987-ben teljesen kicseréltük, a korpuszt pedig a Móra Ferenc Múzeum restaurátorai újították föl, és konzerválták. 1988-ban a kereszt elé egy kis márványtáblára Fritz Mihály szobrászművésszel vésettük: „A falu népét nézi csöndesen, amint ballagva munkából megyén." A Krisztust megmentő Goróf Mári néni már nem él. A ház új tulajdonosai és néhány buzgó tápai asszony állandóan gondozza a keresztet, és előtte állandóan friss a virág egy vázában. A Tápai Krisztusról - egyik róla szóló cikkem után - Horváth Dezső újságíró is cikkezett, amikor is kétségbe vonta, hogy arról írta volna Juhász Gyula az idézett verset. Mára talán megnyugodott, hiszen semmi nem igazolja az ellenkezőjét! A templom kertjében is áll egy kereszt, amelynek neve a tápai idősek ajkán ma is „vasjézuska". Állításának idejére vonatkozó adatot a plébánián nem találtam. Föltételezhető, hogy a múlt században állították, amikor a fakeresztek helyén már mindenfelé vasból, illetve betonból készült kereszteket állítottak utak mentén és útkereszteződésekben. A templomkertben lévő kereszt eredetileg egy téglából barokkosra épített ereklyetartó szekrényke tetején állott. A szekrénykében egy fából faragott Piéta volt, amelyet 1995ben - a már átépített és áthelyezett, új - talapzat szekrénykéjéből elloptak. A vaskereszt tehát vas, a rajta lévő korpusz pedig öntvény. A kereszten egy tábla is látható, de az egykor reá írt szöveg már nem olvasható. Magam azonban tudom, hogy a szöveg alatt egy kétangyalos magyar címer is volt, amely megintcsak eltűnt, valószínűleg műgyűjtő vette pártfogásba... A kereszt téglalábazatára halottak napján szoktak virágot tenni, újabban pedig a Piéta helyét ékesítik virágokkal. Tápé belterületén még néhány kereszt állott, és áll ma is. A tápai plébánián talált, 1927-ből származó „Kegyes Alapítványok" kivonatos másolatában olvasható, hogy 1888-ban „Műút melletti fakereszt fenntartására Nagy Mátyás 400 Koronát adományozott a plébánia pénztárába." A Műút lehetett a Tápéról Szegedre vezető, de lehetett a Tápai rév Tiszán túli részétől Püspökleiéig (a mai Marosleléig) vezető út is. Amíg a tápai műút (amelyet Nagyútca vagy Főutca névvel illettek) mentén csak a Hódi Ilona-féle (Tápai