Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Társadalmi változások kutatási lehetőségei egy honfoglalás kori temetőben

Ha a 2. generáció felépítését vesszük szemügyre, a területi elterjedésben lényeges eltérést nem láthatunk: a gyermekeket nagyjából szüleik mellett és között temették el. Egy picivel nagyobb a népesség számának emelkedése a déli sírcsoportban (dél 15, észak 13). A nemek aránya felnőtteknél délen 9:3, északon 7:4. A gyermekek száma 5 fő, ebből északon 2 (mindkettő fiú), délen három (két leány, 1 fiú). (A temető egészét tekintve e generáción belül a leghangsúlyosabb a férfiak túlsúlya.) A 3. generáció topográfiai elhelyezkedése rendkívül tanulságos, ugyanis egyrészt azt mutatja, hogy a déli temetőrész lélekszáma radikálisan emelkedett (avagy a halandóság volt nagyobb?) (észak 5 fő, dél 13 fő), s ezen belül a nemek aránya a kiegyenlítődés felé mozdult el (18 főből a felnőttek közt északon 2:2, délen 2:6 az arány; a 6 gyermekből északon 1 leány, délen 3 fiú, 2 leány); másrészt teljesen egyértelműen a temető széle felé sűrűsödnek e generáció sírjai (1 északi és 2 déli kivételével valamennyi - tehát 15 sír! - a temető nyugati vagy keleti szélére esik), ami azt jelenti, hogy a temető elsősorban délkelet felé fiatalodik. (Régészetileg ezt az eredményt például tökéletesen igazolja a harmadik generációs 42. sír a maga hurkos-kampós fonott karperecével.) E tendenciát zárja délkeleten a 64. sír, mint a 4. generáció egyetlen sírja. (Ha már a halandóságot említettem, érdekes lenne részleteiben elemezni az egyes generációk összetételét nemek ill. életkorok szempontjából. Itt és most példaként legyen elég a 3. generáció sajátos életkori összetételére utalni: a 18 főből 25. életévük előtt 12-en haltak meg. A legidősebb sem érte meg a 45. életévét! Ugyancsak demográfiai érdekességgel bír az egyes családok generációnkénti elemzése is, amely jelzi, hogy a kis falu betelepítésekor az egyes jövevény családok eltérő lélekszámmal érkeztek; szaporodásuk és kihalásuk is más-más ütemben zajlott le a falu közösségének elköltöztetéséig - kihalásáig.) A családi lélekszámok, életkorok, nemek viszonylatának ismeretében ez az a pont, ahol a téma iránt érdeklődő régész komoly formában kell, hogy fölvesse egy-egy közösség elköltöztetésének, kihalásának kérdését, ill. annak bizonyíthatóságát, bizonyíthatatlanságát. A temetkezési szokások és a generációk egymásra vetítése is érdekesen alakul. A 13 lovassírból 8 esett az első, 5 a második generációra, később e szokást nem gyakorolták. A csak lószerszámmal eltemetett egyének száma a generációk sorrendjében 2-3-1 (az elsőben a két rendellenesen eltemetett nő!). Az íjászok közül 6 az első, 3 a második generáció tagja volt, de 1 íjász a harmadik generációból is kikerült. A 9 szemfedös temetkezésből 5 az első, 4 a második generációba tartozott. A 7 kerámia mellékletes sír megoszlása is izgalmas: 4-0-2-1. (Lehet, hogy a negyedik generáció halottja az e temetkezési szokást még gyakorló időben, tehát korábbi generáció életének idején került földbe?) Meglepő a

( vasalt koporsós sírok megoszlása is, hiszen azt