Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A hódmezővásárhelyi tímármesterségről

Az önálló hódmezővásárhelyi tímár céh első remeklésre jelentkezett legénye Rátz Sámuel volt. Remekbe a következő hét darab bőr elkészítését szabták meg: • két tehén bör, egyik fischleder, a másik fényes, • egy ökörbőr bocskornak, • két lóbőr, egyik fekete fényesen, másik fehér festetlen, • két metszet borjúbör, egyik fischleder, másik vixleder. A remeklés bemutatása, a céhtaksa befizetése után mestertársnak fogadták a legényt, amelyet esküvel pecsételt meg az új mester. A mesterré fogadás szertartásában 1870-ben történt változás, amikor az esküt kézfogás váltotta föl. A vándorló legények az atyamesternél jelentkeztek munkára. Az ún. legénysor betartása ill. a legények külön fogadása gyakran változott az évek alatt jelezve, hogy munkájukra igény és szükség volt. A tímár céh saját hatáskörében elhatározta, hogy a vándorlás során ún. mesteresztendöt kell a legénynek munkával tölteni. Ez alól kivételt a mesterek fiai kaptak. Az 1826-ban hozott határozatot 1837-ben oldották föl, hivatkozva arra, hogy az nincs benne az artikulusban."'

1 A remekbe készítendő bőrök fajtái a 19. század utolsó harmadáig ugyanezek voltak. Akkor a bör fölhasználóinak igénye szerint változások történtek a remekmunkákban. így például 1846-ban hozott a céhgyülés határozatot arról, hogy az ökörbőrt bocskorbőr helyett „blancknak" feketére és fényesre kell készíteni. 1857-től a tehénbőrök tisztítását nem húsolással, hanem falcolással kellett végezni (húsoló = durvább, vastagabb; falcoló = vékonyító). A hódmezővásárhelyi tímár céh 1872-ben szűnt meg, ill. - az országos rendeletnek megfelelően - alakult át ipartársulattá. A 19. század végére, a 20. század elejére rohamosan csökkent a városban dolgozó tímárok száma. 1892-ben a mészárosokkal közösen alakítottak ipartársulatot.

24 A hivatalos nyilvántartásban (iparlajstrom) 1874-1895 között két-három tímármester neve szerepel. " Hódmezővásárhelyen 1904-ben nagyszabású ipari és mezőgazdasági kiállítást rendeztek. Célja elsősorban az iparosság számára megrendelések gyűjtése, szakelőadások tartása, a városi iparosság és vásárló közönség megmozgatása. A bemutató szakcsoportonként volt. A bőripari szakcsoportban kevés tímár állított ki. Közülük Kolofon Pál arany, Olasz Benjámin ezüst oklevelet kapott. Banga János tímársegéd szintén ezüst oklevelet érdemelt ki termékeivel.

26 Ezt a kiállítást tekintem utolsó megnyilatkozási - bemutatkozási lehetőségnek a tímárok számára.