Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A hódmezővásárhelyi tímármesterségről

(női, fűzős saru; női, férfi cipő; női, férfi papucs) készítésével foglalkoztak. Mesterségük a 19. században összemosódott a cipészekével.

4 A timsóval, kutyaürülékkel és szömörcével dolgozó, puha bőrt (szattyán, kordován) előállító tímár neve tobakos. A magas technikai színvonalú török tímárság hatását kell látni a tímármesterség ezen ágában. Létére a Tabán városrész neve is utal. A bőr feldolgozása történhetett frissen lenyúzott bőrből vagy szárítottból. A cserzésre való előkészítés alapműveletei a 19. században (a szakirodalom alapján

5

) a következők voltak: 1., Az áztatás vagy lágyítás áztatókádakban vagy folyóvízben történt. Eltávolították vele a szennyeződést, valamint a konzerváló anyagot. 2., A szőrtelenítés folyamata vegyi ill. mechanikai úton történt. Részelemei: meszezés, kopasztás, húsolás, színelés. Meszezés során a meszes kádakban elhelyezett bőrről a szőrt a mész lemarta. Többször is kiszedték ill. visszarakták, forgatták a bőröket. Közben végrehajtották a kopasztást: a tőkére fektetett bőrről toszítóvassal letolták a szőrt, majd ismét visszatették a meszesbe („hamvas"-ba). A húsolás célja a hájas kötőszövet leválasztása a bőrről. A tímármunka egyik legnehezebb része a húsolókéssel történt. Színeléssel a faggyú- és izzadságmirigyeket távolították el. A színelés után jött 3., a pácolás. A pác - amely kutyaganajból vagy madárürülékből készült - fellazította a rostszerkezeteket, amelynek hatására a bőr lágy lett. Ezek a folyamatok előkészítették a bőrt az érlelésre. A cserzés lényege, hogy a fellazult bőr rostjai közé hatolt cserzőanyag elkülönítette egymástól a rostokat. Az anyag rugalmas maradt, ugyanakkor ellenálló lett. A cserzést kikészítő műveletek követték: puhították (faggyú, halzsír, irhazsír), fényezték (lenolaj, fenyőkorom), nyújtották, festették az anyagot. (Kékberzseny, feketítő és más festékanyagok.) Szeremlei Sámuel kutatásaiból tudjuk, hogy Hódmezővásárhelyen „A hivatalos iratok legelőször tímár (1766) Fazekas Mihályt nevezik meg, a ki 20 írton házat vett, aztán Bernát zsidó (1770) és Szabó István cserző varga mester (1774) neveikre találunk. Néhány évvel később a hivatalos összeírás ezt a hét varga mestert jegyezte fel: „Matheidesz András, Szűcs János, Tornyai József, Matula, Szatmári Ferenc, Báriczki András, Varga János, kikhez még hat legény tartozott."

6 A 19. század elejéből maradt fönn Suszter János, Szabó János, Komáromi István és Lénárt József neve.

7 A hódmezővásárhelyi tímárok 1822-ig a szegedi tímárcéhhez tartoztak. A 18. századi munkákat a korabeli megyei árszabások alapján ismerhetjük meg. A vásárhelyi levéltárban található témánkban a legkorábbi árszabás, amely 1743-ban keletkezett. Ez a Pest-Pilis-Solt vármegye Péterffy János elnöklete alatt kialakított árszabásgyüjtemény.

8 Ugyanazok a termékek szerepelnek benne, mint az 1754-ben Csongrád megyében kiadott árszabásban.

9 Feltété-