Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: XVIII. századi gazdasági számadások Kiskunmajsán

FODOR FERENC XVIII. századi gazdasági számadások Kiskunmajsán Kiskunmajsát 1743-ban szállták meg azok az üllési telepesek, akik már tovább nem tűrhették a szegediek állandó zaklatásait. Az áttelepülés idejéről az anyakönyveken kívül a számadások is tanúskodnak. A legrégibb számadás az 1742. május 6-án Kertész György főbíró által felfektetett 51 bevételi és 127 kiadási tételt tartalmazó - úgynevezett „Üllési számadás": Ezen „háztartási év" Szent György naptól Szent György napig tartott. Összbevétele 466 Forint 31 krajcár volt, melyből 335 Ft 15 kr. a kocsma, 15 Ft körüli összeg a mészárszék, 12 Ft a malom hozadéka volt. 25 Ft földhaszonbérletekből, 80 Ft pedig valószínűleg jószágeladásokból eredhetett. Ez az esztendő ráfizetéssel végződött, mert a kiadások összege 111 Ft 27 kr-ral meghaladta a bevételt. Ebben az összegben egy malom vételára is benne van, amit a kocsma és a mészárszék mellé hasznot hozó harmadik jövedelmi forrásnak vettek. A malom vételára 60 Ft volt, 18 Ft-ba került az összerakása. Ide számíthatjuk még a templomra és a plébániára költött 10 forintnyi kiadást, végül egy harang vételét is. Sajnos Kertész után a község első tíz esztendejéből a borbírói feljegyzéseken kívül nem készültek számadások. A kocsmák a kezdő években szinte egyedüli jövedelmi forrásai voltak a községnek. A számadások az elért tiszta hasznot, mint bevételt - krajcárnyi pontossággal tüntetik fel, de hováforditásuk feljegyzésével már adósak maradnak. Az 1745-46. évi számadási év összbevétele 1294 Ft 40 kr. volt, mely öszszegből a kocsmákat terhelő üzleti és egyéb szükségletekre fordított kiadások leszámítása után 605 Ft 11 kr. maradt. A következő számadási évben már csak 860 Ft 48 kr. jövedelemről írnak, melynek tiszta haszna 361 Ft 50 kr. volt. Az 1755. évi számadásból tudjuk, hogy a község redemptiót váltott polgárait segítette, ha azoknak fizetési nehézségük támadt. Természetes, hogy mindenki iparkodott minél hamarabb a kölcsönt visszafizetni, hogy örökföldjét csorbítatlanul megtarthassa. Ily tömeges kölcsön-visszafizetés tette lehetővé az 1758. év bevételének ugrásszerű emelkedését 2718 Ft 24 kr-ral. A kiadás is megnövekedett - 2702 Ft 49 kr. - mivel a község teljesítette hitelezőjével szemben vállalt kötelezettségét. A község első hitelezője Rádli György budai lakos volt, aki az általa nyújtott 2000 Ft kölcsön után zálogbirtokul Jakabszállás puszta fele részét kapta. Ezt a kölcsönt Rádli 1752. július 21-én újabb 30 forinttal tetézte. A kölcsön sok gondot okozott a köz-