Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter. Fényképalbum és cikkgyűjtemény az I. világháborúból. (Surányi Lajos írásai és fényképek az olasz frontról)

A pusztítás és a borzalmak naturalisztikus képeinek felvillantása mellett igen gyakran elidőz a békésebb események, a háborús öldöklés, „a véres birkózás", a „halálos tűzijáték" szüneteiben történteknél. Mondhatnánk: arról is tudósít, ami a hivatalos híradásokból kimaradt; például a következőkről: a tábori mozi előadásait hogyan fogadták a bakák, miképpen működött a fronti kávéház és a szitává lőtt Görz városában mi mindenhez hozzá tudtak jutni (még örömlányokhoz is) a háborúban megfáradt katonák. Meditációra adnak alkalmat néhány írásában a háborútól szenvedő állatok aesopusi megjelenítései: közöttük a lövések hatására szinte a térdükön kúszó lovak, vagy a támadást iázással jelző szamarak és a frontok vonaláig repülő, de onnan visszaforduló vándormadarak. Gyakori eleme írásainak a magyar katonaerények, csapataink „gigászi ellenállásának" emlegetése, de 1916 nyarától kezdve felerősödnek a nemzeti és nemzetiségi gyűlölködés elleni hangok, a hősiesség hiábavalóságáról szóló félmondatok, és a „kincsszülő háború", az „irtózatos pokol" haszonélvezőit elítélő szavak. Mindezek együtt csendülnek ki az Éljen Maxi című rövid tárcájából, amelyben a tábori moziban „az ellenség színészét", Max Lindert megtapsoló bakák látványa a következő gondolatokat kelti életre 1916 júniusában: „ma már nem egymást kell gyűlölnünk, hanem azokat, akik ártatlan milliók vérének csapra ütését éppoly szükségesnek tartják, mint a nyolc-tízfogásos ebéd utáni szunyókálást."

8 A hadiszállítók elleni kíméletlen ellenszenve több helyen is megszólal, természetesen kellő álcázással, például így: „az olasz hadiszállítók napóleoni győzelmeket arattak". Nyilvánvaló, hogy az olvasó itt nem csak az olasz hadiszállítókra gondol.

9 Két tárcanovellájából is, amelyeknek a témája a muzsika (Szól a Maróti Ferkó tamburája; Milenkó dudál), szemléletes példákkal fogalmazódnak meg 1917 januárjában a nemzeti gyűlölködés elleni érzelmek. Maróti Ferkó ágyútűzből mentett és telefondrótokkal húrozott tamburájának muzsikájára egyaránt táncra perdülnek magyarok, románok, szerbek, németek. Az ő tamburája nem ismeri a nemzeti "gyűlölködés átkát". Vagy Milenkó vörösbegyű dudájának hangjaira olasz, magyar és délszláv egyaránt táncol, „mert az ő dudáját nem a nemzeti gyűlölet átka fűti, hanem a békességes ember meleg és jó szíve".

10 Ilyen körülmények között van-e, megmaradt-e az isteni gondviselés? kérdezi a halál torkában a katona, s Surányi Lajos, a jó megfigyelő válaszoltatja a kérdésre riportalanyait, akiknek az ebbe vetett hitüket megcsorbította a háború. Ezzel összefüggő katonavéleményeket idéznek a következő sorok arról a véres eseményről, amikor az olaszok 1915 decemberében lebombázták a San Martino-i templomot: