Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A Csongrád-bokrosparti, Gyójai Gazda Olvasókör századeleji története jegyzőkönyvei tükrében

„Az Alföld tanyavilága kulturális, közgazdasági és szociális fejlődésének szempontjából a legelengedhetetlenebb és legsürgősebb követelmény, hogy minden 6-8000 kat. hold terület közepén, ahol legalább 2-3000 ember él, tanyai központban legyen templom, iskola, népház, ingyenes népkönyvtár, szülésznő, a központ körül csoportosuló lakosságnak ugyanazon költségekért álljon rendelkezésére orvos, állatorvos, mint a város belterületén lakóknak. A központokban lehetőleg az iskolákkal kapcsolatban létesíttessék a helyi viszonyoknak megfelelő mintagazdaság, ahol a fősúlyt a kertgazdaságra fektessék, és a kertgazdasági terményeknek konzervekké való háziipari feldolgozását és a piacképes csomagolását sajátíthassa el a közönség. Legyen ezenkívül postaügynökség, hogy a tanyai lakosságnak ne kelljen 15-20 km-es utat tenni egy közönséges levél vagy csomag jeladásáért, legyen itt továbbá a legszükségesebb közigazgatási közeg. A szövetkezeti és háziipari akció, valamint a munkásházak építése a tanyai központokra is kiterjesztessék. " Ezeket a terveket olvasva nem meglepő, hogy Vertsik Vilmos kecskeméti gazdasági tanár 1911-ben a kör működéséről írt jelentésében dicsérte „az itteni nép helyes gazdasági érzékét, szervezettségét és közgazdasági érzékét, szervezettségét és közgazdasági kérdésekben eddig egyetlen város tanyai népénél sem tapasztalt örvendetes tájékozottságát. "

I0 Lássuk ezek után, hogy a pozitív törekvések sorsa mi lett időszakunkban! Azoknak, amelyeket saját erőből meg tudtak oldani - például az 1914-ben alapított Hangya szövetkezet, amelynek elnökségét a kör vezetősége alkotta -, a megvalósulás. Viszont amelyekhez már a város, a vármegye vagy a minisztérium segítségére volt szükség, a tárgyalt időszakban egyetlen egy sem valósult meg. Sem az új orvosi állás kialakítása, sem a pesti út kikövezése, sem a kéttanítós iskola bővítése." Mindenesetre Kiss József fia - Kiss István - az itteni tapasztalatok feldolgozásával jutott el azokhoz a felismerésekhez, amelyeket két nevezetes tanulmányában - az Adalék a magyar tanyakérdéshez (1929) címűben és a Csongrád-bokrosparti tanyai központ mintatanya-körzetté fejlesztésének adottságai és útjaiban (1943) - körvonalazott. Mindezek azt is bizonyítják, hogy egy tehetséges, a parasztság szellemi épülését szolgáló tanító munkássága mennyire hatékony lehet; s képes szűkebb környezetén távolabbra is mutatni. Lapozgatva a jegyzőkönyveket még igen sok érdekes adatra bukkanunk, olyanokra, amelyeket az emlékezet aligha őrzött volna meg. Közöttük tanulságosak az éves számadások, amelyek többsége hiányt mutat. A szervezeti élettel kapcsolatos események számbavétele akár egy külön tanulmány témája lehetne, kiket és milyen büntetésekkel sújtottak az alapszabályzat meg-