Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Bátyai Gitta: A múlt századi híres szegedi vadászok
Gyermekkora óta szenvedélye volt a vadászat. Két, három napig is járta „csónyikon" a tiszai és marosi réteket, ment Csöngőiére és Királyhalomra, ha meghallotta, hogy bő vadászatra van kilátás. Az öreg Heszlényitől (építész) tanulta meg a kacsák lövésének titkát. A „zőldfejüeket", a „trifkókat" és a nyulakat százszámra vitte a piacra. Később ügyvédként bölcs megfontolás és rendszer alapján ajándékozta a vadakat, melynek - Kállay Albert szerint - ügyvédi irodájának sikereit köszönhette. Az első folyamodású hatóságok tagjai nyulat kaptak. Az elnökök a nyúl mellé már foglyot is kaptak. Táblai elnök, altábornagy, tábornok, főispán kizárólag fogoly, fácán, erdei szalonkával voltak megtisztelve. A vadkacsát általában a rokonok kapták. A vadgalambok ajándékozásával nem volt sikere. Vezető elve volt: lőni minden vadat, minden területen - a másén is és minden időben. De a vadorzásokból eredő konfliktusoknál készséggel fizette a pengőket a vadőröknek. 1883-ban testvére, Pillich Imre városi erdőmester felügyelete alatt álló ásotthalmi erdőkben, harmadik testvére, Pillich Mihály lakatos iparos társaságában valóságos irtást végeztek a 6000 holdnyi területen. A vad óvásáról, tenyésztéséről hallani sem akart. Csak egy vadat tenyésztett, melyet mindig tartott az újszegedi villájában, a medvét. Ez ma kitömve a múzeumban van. A vadászati törvény korlátozásait nem ismerte el, megvetette a vadászati-, fegyver- és kutyaadókat és a vad behozatala után fizetendő vámokat. Öreg korára azonban megérte, hogy törvénytisztelő, minden tekintetben kifogástalan vadászként említették. Hü vizslája, a Rió kutya kimagasló szerepet játszott életében, mely vadászat tekintetében használhatatlan dög volt. A vadásztársaság bosszúságára mindig a vadászvonal előtt 100-200 lépésre száguldott, s kergette el a vadászok elől a vadat. A vad jelzéséről, a sebzettek fölkutatásáról halvány fogalma sem volt. Csak egyben volt tökéletes, hogy t.i. bárki lőtt le egy nyulat vagy egy foglyot, az Rió megkaparintva soha nem a jogos tulajdonosához vitte, hanem rohant vele a gazdájához, és az ö lábai elé tette. Rió utóda, a „Kicsi", mely egyénisége jelentéktelen. A maga 150 kiló súlyával a homokon való járás nehezére esett, ezért rendszerint kocsiról vadászott, s onnan lövöldözött a lovak fülei fölött a nyulacskákra. Néhányszor föl is borították a béresek, úgy hogy öregségére már mankóval járt. Szeged újjáépítésének idején elsők között került Tisza Lajos „udvarába", a királyi biztosságba, mely Szeged rekonstrukcióját vezette. Hanem hogy hogyan is került bele, Mikszáth Kálmán jegyezte föl.