Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: Egy szegedi szerb jurátushallgató az 1863-as lengyel felkelésben (Julius Magarasevits)

Vágott sebei a felsőtesten begyógyultak, de az elvesztett lábujjakat amiket orosz paripák tapostak el, meg a fagy tette tönkre - már pótolni nem lehetett. Az egyébként is betegeskedő, gyenge fizikumú fiatalember apja akaratára fel kell hagyjon jogi tanulmányaival, papnövendéknek szánja. Az ifjú Magarasevits Szerbiába akart apja akarata elöl menekülni - ám útközben Bajáról Szegedre belázasodik. Szegeden négy napos magas láz után elhunyt. A Mayer és Bietler fényképírók (Rieger Mihály házában 7.sz. Szeged) által - a feljegyzések szerint 1865-ben - készített fénykép egy valóban vékony testalkatú, igen fiatal ifjút ábrázol, nem sokkal halála előtt. A mellékletben szereplő másik fénykép a máig megőrzött kokárdáról készült, mint bizonyítéka a valódi szolidaritásnak. Jó meglátásai voltak a tapasztalatai alapján. A lengyelek valóban alig 54 év után kivívták szabadságukat, melyre 140 évig kellett várniuk. Ezek a most megvillantott dokumentumok is ékes bizonyságai annak, hogy az igaz ügy támogatókra lel, s hogy a népek között - legyenek bármilyen különbözőek is - megtalálható a segítségnyújtás, a jóakarat és jószándék, amik az emberi jókapcsolatok tartós formálói. Ezek az anyagok csak kicsiny szeleteit alkothatják annak a kiváló együttesnek, amely ma már a múzeumnak tulajdonát képezi.