Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A szegedi németség asszimilációjának társadalmi indítékai

végett - a tanács 1791-ben belső ügykezelésében csak a magyar nyelvet ismerte el hivatalosnak. Tehát az érdekérvényesítés jogos polgári igénye feltételezte a magyar nyelv ismeretét, kezdetekben mint hasznos boldogulási eszközt, később pedig mint az adminisztráció magyar jellegű biztosításának legfontosabb eszközét. Szóhoz jutni a városi kormányzatban csak fokozatosan lehetett. Először az Electa Communitas fogadta be idegen ajkú polgártársait. Bár a testület hivatalosan Szeged képviselő orgánuma volt, a lényeges döntések színterétől mégis távol esett. Ezért a helyi németség szeretett volna bejutni a 12 fős Belső Tanácsba, ami 1726-ban sikerült is. Ti. a kamarai tanácsos elrendelte, „hogy ezentúl a német és a rác natio kebeléből 3-3 egyén választandó be a Tanácsba". így a betelepült idegenek megszerezték a tanácsházi helyek 50 %-át, amit jelentős sikernek könyvelhetünk el, hisz a Belső Tanács végső soron nem a Palánknak (a Belvárosnak), hanem egész Szegednek irányító testülete volt. Ennek ellenére a testület magyar nemzeti szellemének erősödése volt a jellemző a következő évtizedekben. Annyira, hogy pl. az 1728-as tisztújításkor a magyar párt jelöltjét, a német Müller Jánost választották bírónak a szerb párt emberével szemben. Tehát már két évvel a tanácsi tagság hivatalos elnyerése után a németség lemondott önmaga politikai megszervezéséről, s később Szeged első polgáraiként (Müller, Volford, Wöber, Aigner) a nemzeti célok szolgálatába álltak. Pedig a németség társadalmi-gazdasági szerveződésére a 18. században a magyaréval párhuzamos működési struktúrában valósult meg. így a céhes rendszer az egyes szakmák nemzeti specifikációjára épült: magyar szabók német szabók; szűrszabók - német szűcsök; vargák (azaz magyar tímárok) német tímárok stb. Az otthonról hozott fegyelmezett életfelfogás: Die Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht, szentesítette a szakmai elkülönüléshez igazodó zárt családi életet. Megjegyezzük, hogy Szeged rövid végvári életéből következett, hogy a rend és nyugalom, az egyéni szorgoskodás vallásos tisztelete jól megfért a katonai hatalom elnémító parancsszavával. Hogy e külön szociális hálózattal és gazdasági szervezettel bíró német lakosság mégsem vált külön német polgársággá, annak az említett hatalmi természetű okokon kívül számos egyéb oka is volt. Föltétlen meg kell említenünk a katolikus vallás magyarosító hatását. A kamara uralmi megfontolásokból a főként katolikus németség betelepülését mozdította elő, ami egy olyan masszív katolikus városban, mint Szeged, történetileg gyengítette a befogadó közeggel szembeni tartós és eredményes elzárkózás lehetőségeit. Szegeden a katolikus hit elsősorban nem az udvar vallása, hanem a város népességét a török alatt, a törökkel szemben megvé-