Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád

ERDÉLYI PÉTER Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád A századfordulót követő évtizedben a fényképész iparos tevékenység kezdett élesen szétválni a művészi jellegű és a dokumentum-riport fotózástól. Ez az elválás azonban nemcsak elkülönülést, hanem minőségi süllyedést is jelentett a fényképész iparban. Ugyanis a szélesebb, úgynevezett tömegigény kielégítése a fényképészeti műintézetek számának gyors növekedésével járt, amihez természetszerűleg kapcsolódott a mesterségbeli tudás differenciáló­dása is, hiszen a különböző szakmai fészekaljakból kirajzó segédeknek, a későbbi mestereknek a felkészültségét nagyban befolyásolta a szárnyra­bocsátó műhely színvonala. Mindezek mellett tematikai beszűkülést is ered­ményezett a fényképészipar szélesedése. A vezető szerepet a portréfotózás vette át, amelynek kiegészítő kellékei - a háttérdrapériák, a gipszoszlopok, a műtermi bútorok - giccses és - sok esetben - égbe kiáltó ellentéteket a fény­képen összegző kompozíciókat eredményeztek. (Erre példa: mezítlábas gyermekek a családi fotón - a háttérben pedig egy főúri szalon imitált beren­dezése díszeleg). A fentebb említett konvenciókat viszonylag kevés mesterember fényké­pész törte meg. Többségük megelégedett a kordivat követelte apróbb beállí­tási változtatásokkal. A makacsul továbbélő, öröklődő, esztétikailag értéktelen hagyományok folytatója Lőcsey Árpád is, akit azonban vállalkozó szelleme és sajátos ötle­teinek kivitelezése félévszázados működése során több alkalommal kiemelt a sablonok skatulyáiból. Ezeknek a rendhagyó vállalkozásoknak a termékei teszik az ő munkásságát muzeológiai és helytörténeti szempontból értékessé. De mielőtt ezeket részleteznénk, ismerjük meg rövid életrajzát. Született az erdélyi Tövisen 1897-ben, egy hétgyermekes családban. Apja MÁV kocsivizsgáló volt. A kolozsvári piarista gimnáziumban tanult. Négy­szer is megsebesült az első világháborúban. 1919-ben beiratkozott a kolozs­vári jogi karra, de csak az első félévet hallgatta. Kolozsvárott, Dunky Elek fényképészetében sajátította el a szakmát. Kétéves segédeskedés után 1924­ben Nagykőrösön nyitott önálló műhelyt, majd 1926-tól Csongrádon folytatta az ipart, de telephelyeket tartott fenn Nagykőrösön, Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Dombóváron és Kunfehértón is. 1975-ben hunyt el Csongrádon. Többezer darabos hagyatéka, amely nemcsak fényképész működésének tárgyi és dokumentumanyagát, hanem teljes körű levelezését és egyéb vo­natkozású iratait is tartalmazza, nem sokkal halála után került a csongrádi múzeumba.

Next

/
Thumbnails
Contents