Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950)

János zenetanár és nótaköltő volt, egy megrögzött agglegény, aki estelente addig bolyongott artézi vizes korsójával az Úri és Nagypiac utcák környékén, ahol leggazdagabb tanítványai laktak, míg valahová be nem hívták vacsorára. Mindig úgy adták a hálálkodva búcsúzó tanár kezébe a korsót, mintha abban ugyanaz a víz lenne még mindig, de rendszerint lecserélték borra. A tisztes polgárok így tették próbára a vízivó kompánia tagjait - lehet, hogy azoknak éppen ez volt a céljuk. Még 1897-ben megünnepelték 10 éves fennállásukat, később már nem olvasunk róluk. A Nagyvendéglő lebontásával áttevődtek az egyleti rendezvények a restibe, a ligeti kioszkba, a negyvennyolcas körbe, és fürdőbe. Még magánházaknál is szokás volt rendszeresen találkozni. A Szentesi Lap írja a századfordulón: „- Asztal társaság Szentesen. Tehát ilyen is van? Van bizony! Még pedig Gibba László csendes hajlékában van a székhelye, honnan igen szép életjelt adott magáról. Nevezetesen annak egy igen derék tagja id. Bartha Kálmán múlt héten az asztaltársaság megbízásából főgymnásiumunk igazgatóságánál megjelenvén kijelentette, hogy az asztaltársaság kezdeményezi egy a gymnasium tanári kara által ajánlatba hozandó szegény sorsú, jó magaviseletű és szorgalmas I., II., vagy III. osztályos tanuló részére egy egész öltözetet hajlandó csináltatni. A szerencse a Péntek takácsnak a II. osztályba járó fiát érte. A nemes gondolkodású társaság tette ömagát dicséri." A Petőfi szálló megépültével étterem, söröző és kávéház is szolgált az egyleti, asztaltársasági életnek, sőt a nemesebb művészetek és nagyobb bálák színhelyéül külön szála is épült, ahol egy-egy nagy díva fogadásával vették kezdetüket a lakomák. A holdfényes éjszakák kedélyes csendháborítói közül azok, akik egy mondén helyen reggelig kihúzták valahogy, eme fegyvertényt közös csoportképen és társas lapon is megörökítették: (1894. február 18/19. emlékére) - ez egy szimpla vasárnap-éj lehetett: Szapáry, Csúcs, Sváb, Zágoni, Győri és Bugyi - patinás szentesi aranyifjak nevei. Ugyanígy a szerenádok, melyekben a Szentesi Dalegylet jeleskedett az emlékezetes Jókai, Baross, Munkácsy illetve Blaháné látogatásakor, Minőségi változást hozott a szervezésben a szentesi iparos ifjak „JÓBARÁTOK" Asztaltársaságának megalakulása a századfordulón. Tíz alapító és tíz kültaggal minden év november első hétfőjén ülésezve, minden hónap első hétfőjén Győri Sándor korcsmájában boroztak. Jelszavuk: - Éljen a Barátság! Alapszabályuk egyszerű: a novemberben esedékes kakaspaprikást az fizeti, aki idő közben megnősül, vagy ha ilyen nincs, akkor az, aki a rövid gyufát húzza. Csoportképet is készíttetnek, 1910-ben megismétlik, és bekeretezve a kocsma falán tartják. Elnökük, jegyzőjük, irattáruk, pénztáruk van. Minden hó végén társas lap jár körbe, előfizetést, ún. „tejpénzt" gyűjtenek, amiből az üléseken jótékonykodnak: - az Iparos Nőegylet, iparos árvák, betegek, olvasókörök, vagy például kocsmárosuk szép