Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Adalékok Püspöklele XIX. századi vallási viszonyaihoz

tanító vezetésével, aki a falu kántora is volt, a plébános megbízása és útmutatása alapján az iskola tantermében együtt énekeltek és imádkoztak. Egyegy ilyen alkalommal a tanító fölolvasta az evangéliumot, és a század második felében már azok, akik úgymond valami oknál fogva nem tudtak a templomba elmenni, vezetésével litániát mondtak. Ebben változás csak a század vége felé állt be, midőn minden hónap első vasárnapján egy pap jött ki Makóról az iskola egyik termében misét mondani. A misékhez szükséges felszerelést, mivel a falunak ilyen nem volt, mindig a pap hozta magával. A plébánia búcsúján, Szent István király ünnepén a lelei hívek együtt zarándokoltak az anyaegyházba. Ilyenkor harangzúgás közepette a templom előtt fogadták őket, s midőn visszaindultak, a plébános egy darabon el is kísérte a hazamenőket. A helyi hitoktatásról az anyaegyház gondoskodott. A gyermekek tanítása végett Makóról ment lelkész Leiére. Előbb csak nagyböjtben, a század közepétől már adventben is minden héten, az év egyéb részében pedig havonta egyszer zötyögtek ki szekéren. Ezen belül az időpontot mindig a leleiek határozták meg, mint ahogy az utazáshoz szükséges kocsiról is nekik kellett gondoskodni. A hitoktatás természetesen az iskolában folyt. A vertfalú, nádfödeles épületet 1834-ben emelték. Benne 1835-ben negyvenkét fiú és leány tanult hittan mellett olvasást és számtant. Ekkor egy bizonyos Stopor János, majsai születésű csak magyarul beszélő, harminchárom éves, nős, gyermekes ember látta el a fönti feladatokat. Végzettsége nem volt, csak a második grammatikai osztályt fejezte be, de ennek ellenére a források tanúbizonysága szerint feladatára alkalmasnak mutatkozott, s azokat jól látta el. Fizetségéről a közösség gondoskodott. Díjazásul készpénzben évenként 150 rajnai forintot, 25 pozsonyi mérő búzát, feleannyi árpát, tizenöt gyertyát és fűtésre annyi nádat kapott, amennyit csak el tudott fogyasztani. Az iskolát 1856-ban újjáépítették. Az ekkor ott tanuló ötven gyerek már újabb tantárgyakat is elsajátított. A katekizmus mellett tanultak bibliai történeteket, és az olvasáson és számoláson túl írásra is oktatták őket. A község tanítója 1850 eleje óta Tuofirt Mátyás, aki eredetileg bognármesterként került Leiére, és Stopor Jánoshoz hasonlóan nem rendelkezett képesítéssel. Csak magyarul beszélt, nős, gyermekes. A vizsgálók 1859-ben őt is alkalmasnak találták. 1862-ig látta el hivatalát. A tanítók az említett kántorság mellett egyben az iskola igazgatói és a falu jegyzői is voltak, mely szokás egészen 1868-ig volt érvényben, mikoris az új tanügyi törvény a két hivatalt szétválasztotta. Ekkor végre okleveles tanító érkezett az iskola élére Manczel Károly személyében. A tanítás színvonala a század 60-as éveiig a tanyasi iskolákéval volt azonos. Előrelépést jelentett, hogy a Manczel Károlyt 1874ben követő Hajós (Hornyik) Károly után 1880-ban ismét csak okleveles tanító került ide Molnár István személyében. A püspökség látta a népoktatás