Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Régészeti kutatások 1988-1991 között Szegváron, a Dóczi-udvarház és a Károlyi kastély területén

del Vásárhely városa fölött a Kurca partján a Kondora és a Kórúgy mocsarai közt. Közülük az utóbbi feléje folyva, az előbbi pedig visszafelé folyva a kastélynak komoly erősségül szolgált. A szóban forgó lakóházat valamikor a szomszédos erőd köveiből építették, mely Szent György néven Szegvár alatt terült el. Gróf Károlyi Sándor birtokához tartozik, az ő intézői laknak benne. Alsó részeiben bolthajtások, kamrák, borospincék vannak, a középső szinten a palota ugyanolyan nagyszerű, mint az egész építmény. Ami fölötte van, két szobácskára oszlik, a lépcsőházban előtér is van. Azután van a tető, ami mindenütt fallal van körülvéve a kilátás céljára. Tetejéről az egész megye látképe előtűnik. Nyáron az állandó légmozgás miatt igazán egészséges és hűvös lakás, télen azonban a tüzelőhiány miatt kellemetlen és hideg." Számunkra két lényeges eleme van a leírásnak. Egyrészt, hogy korábbi előzményeket említ, valamint hogy „erősség", tehát erődített, megerősített hely volt a Károlyi-féle időszakot megelőzően is Szegvár. Az 1732-es leltár - Herczeg Mihály jóvoltából tudom - „öreg árkot" említ. Tehát feltehetően már korábban, talán a Dócziak idején is falakkal, árkokkal körülvett, alföldi viszonylatban feltétlenül „vár" benyomását keltő hely lehetett. Az 199l-es ásatások során kutatóárkaink két, egymással párhuzamos árkot is metszettek. A szélesebb és mélyebb a jelenleg is álló keleti, legújabbkori kerítésfal alá megy, az aljáról előkerült 1800-as érem arról vall, hogy még a vármegye központ itteni időszakában is használatban lehetett. A metszetekből kiderült, hogy többször megújították. A keskenyebb, meredek oldalú árokról csak sejtjük, hogy ez lehetett a korábbi, de a határozott állásfoglalás még elhamarkodott lenne. A ma is álló - néhol bizony már erősen omladozó - támfal építési idejére és elkészítésének módjára több adatot is találtunk. A leglényegesebb, hogy építésekor átvágták a 16. század végén betemetett pince Eny-i sarkát, tehát annál csak jóval későbbi lehet. A megépítését nagy szakértelemmel és gondossággal végezték: egyenletesre nyesték a Kurca természetes magaspartját, majd szíjjas, jól tömöríthető, agyagos feltöltést döngöltek a természetes magaspart és az épülő támfal közé. A döngölést és az építést egymással párhuzamosan, folyamatosan végezték. Ebbe a feltöltésbe került be egy másik 1800-as pénzérme, ami arra utal, hogy a támfal most is szemlélhető részei nem lehetnek korábbiak a 19. század elejénél. Erről vallanak a bedöngölt agyagba elvétve bekerült legfiatalabb leletek: mázas kályha és cserépedények töredékei is. Természetesen ez a körülmény nem zárja ki a Kurca felőli oldal korábbi megerősítésének lehetőségét sem, mindenesetre az általunk megkutatott szakaszon ennek a megerősítésnek nyomát nem találtuk. Ruttkai 1755-ös térképén, a közvetlenül a Kurca partján jelzett magaslaton emeletes, kúpos tetejű kastély áll, keleti oldalán található a lépcsős feljáró. A rajzoló egy alacsonyabb és egy szorosan hozzáépített magasabb épületet érzékeltet, az utóbbi az északi oldalon található.

1