Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Régészeti kutatások 1988-1991 között Szegváron, a Dóczi-udvarház és a Károlyi kastély területén

ból faragott reneszánsz faragványtöredékek bizonyították, hogy itt valamikor a Dócziak idején pompázatos, gazdag épület, udvarház állott. 1990-9l-ben feltártuk a reneszánsz pincét, és újabb kutatóárkokkal szeltük át a támfalak övezte területet. Kiderült - amit már korábban is sejtettünk -, hogy ez a kiváló adottságokkal rendelkező terület az őskortól kezdve lakott volt. Közvetlenül a Kurca partján található magaslat mindig száraz, vízmentes lehetett, ugyanakkor félig természetes vízjárás ölelte át, a másik oldalról pedig valószínűleg járhatatlan nádas, mocsaras rész övezte. A legkorábbi leleteink - jelenleg - a rézkor időszakából ismeretesek erről a területről. Megtaláltuk nyomait a szarmaták falujának, a honfoglaláskor időszaka után pedig Árpád kori falu régészetileg megfogható és azonosítható nyomai is feltárultak kutatóásóink nyomán. Az Árpád-kori falu emlékeinek felfedezése azért jelentett különösen nagy örömet számunkra, mivel kézzelfogható bizonyítékára akadtunk egy középkori falu forrásokban fennmaradt nevének etimológiájára. A SZEG-elnevezés - ugyanúgy mint ahogyan ez pl. Szeged elnevezésének egyik magyarázataként is felmerült - azt sugallja, hogy a falu valamilyen szegletben - esetünkben a Kurca kanyarulata által alkotott „szegen" helyezkedett el. A történészek által is gyakran emlegetett és kézenfekvő magyarázat nyert most bizonyságot azzal, hogy sikerült feltárnunk az Árpád-kori Szeg falujának részletét; szabályos, enyhén kiégetett tárológödröket, bennük bekarcolt vonalakkal díszített fazekak töredékeit. A falunak csak kicsi része maradhatott meg, hiszen évszázadokon keresztül folytak építkezések a stratégiailag is kitűnő fekvésű „szeg"-en. Egyáltalán nem csodálható, hogy a vidék urai két alkalommal is birtokaik központjául választották az évszázadok során. Ez a választás aztán komoly hatásai volt a környék, de természetesen leginkább a falu életére, fejlődésére. Szegvár településtörténetének kiváló kutatója, Herczeg Mihály részletesen feldolgozta a községre és szűkebb körzetére vonatkozó írásos adatokat.

10 A források arról vallanak, hogy a 13. századtól gyakran cserélt gazdát a környék. Birtokolta Pósa comes, majd Guti Országh Mihályhoz és Nádasdi Ongor Jánoshoz került. A 15-16. század fordulójától a tehetséges és ambiciózus Dóczi család birtokolta, ekkor épült meg az első maradandó, és alapjaiban, részleteiben máig szemlélhető rangos udvarház a Kurca magaspartján. Fénykorát minden valószínűség szerint Dóczi János idején (1506-1534) élhette, aki királyi fökamarás volt és 1527 után Szapolyai János kincstartójának tisztét töltötte be. Ennek az időszaknak az emléke az előbbiekben is említett téglapince, melynek alapterülete 8x16 méter volt. A 2,5 méter magas oldalfalakon kívül a boltív indítása is megmaradt, valamint a hosszú, lejtős pincegádor, a bejárati ajtó boltíves részletével és az ugyancsak téglából rakott küszöbbel. A pincét - valószínűleg már a 16. század végén - feltöltötték." Feltárásakor